Tompa Mihály: A POZSONYI VÁRBAN.

Full text search

A POZSONYI VÁRBAN.
 
Fennáll még a rideg, kopasz fal,
Repedt, hullongó boltozattal,
Párkányzatán avar tenyész;
Rajt annyi seb van, annyi csorba,
S áll, mert oly multtal dőlni romba,
Talán a kőnek is nehéz.
 
Mikor még itt délceg leventék
A tért s udvart viszhangra kelték! ...
Nap és éjjel szállott, szökött ...
Ha küzde a kard, - a szabad szó,
Vagy ünnep állt: fényes, zajongó
Élet volt e falak között!
 
Midőn ama fejedelmi asszony,
Köny folyván a felséges arcon -
Kisded fiával itt megállt,
S a szörnyü vészt festvén beszéde:
Sorsát a hű nemzet kezébe
Tevé le - s várt éltet halált...
 
És a szivek fellángolának,
És a szablyák kivillanának,
Feledve lőn sok újolag ...
Haljunk meg! ... hangzott fel viharzón,
S megint szilárdan álla a trón ...
Oh mert e nép hős és lovag!
 
De az idő olyan kegyetlen!
Pusztít erős, fényes müvekben,
Falat s oltárt a földre vet;
S apjok hitétől elszakasztva:
Uj egyházba, uj áldozatra
Téríti át a népeket.
 
E puszta rom tán még felépül ...
De bár eltűnik is kövérül
A romladás zöldes moha:
A régi tűz fellángolása,
A régi szó felharsogása
Nem újul meg többé soha!
 
(Sept. 11.)

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi