Tompa Mihály: UTOLSÓ VERSEIM.

Full text search

UTOLSÓ VERSEIM.
 
Kedves nőmnek.
 
I.
 
Szerettelek ... most is hiven fogadlak,
Halvány képeddel, csendes, tiszta ősz!
Bús kéje van érzésnek, gondolatnak,
Amely szivemben kisér s megelőz.
Ez érzés tán még bölcsőmben fakadt:
«Ősszel születtem, hervadt lomb alatt!»
 
Alig volt még az ég ködös, borongós,
Még sok virág fény- s harmatért epedt:
Már, mint a titkos ihletet kapott jós,
Ugy érezém szorongni keblemet;
Csudás vegyűlet: bánat és öröm
Fogott el mindig, oh ősz, jöttödön!
 
S mint látja a beteg képén a hű szem
A lassan terjedő halványodást:
Felösmerém mezőn s lombfedte bércen
A még alig tetsző baljós vonást,
Mely a dal-, fény-, s mosolygó képletekből
Csendet, homályt s bús hervadást jövendöl.
 
Aztán, hogy már hullt a fa lombja sárgán,
A himzet, - mit tündérek keze szőtt, -
Színvesztve állt; s a nap, nyájas sugárán,
Még búsabbnak tárt fel völgyet, mezőt,
Midőn nem hallám a madár dalát
S minden álomba tért, halálra vált;
 
Völgyben, halmon, midőn mélán bolyongék
S leültem a lombejtő fák alá,
- A holtaknál csak a patakcsa folyt még,
A sirató tisztét elvállalá - :
Abból, mit a tavasz, nyár szül s felápol,
Romnál egyéb nem volt közel, se távol.
 
Énekkel ajkamon, lanttal kezemben
Virasztám a haló természetet;
Kedvesimnek a virágtól üzentem,
Mely a kimúlás keblén reszketett, -
Mosolygva sírtam, - kéj s bú meghatott -
«Életre kél egykor, ki most halott!»
 
A szellőben, mely a bús tájon fújt át
- Sok hervadt lomb- és szirmot tova vitt -
Tolmácsolám az elválók bucsúját,
Közöltem a haldoklók csókjait.
Ősz! most végűl is rólad szólva még:
Én hű lovagod, dalnokod valék!
 
Légy hát te is jó, légy hálás irántam,
Ki már vagyok hervadt, hulló haraszt;
Jöttödre tán nem is hiába vártam,
Mely életem fájáról leszakaszt.
Az én időm is talán letelik,
Hisz haldoklásom tartott évekig!
 
Égő szemem behúnyom mindörökre,
És elenyészik érzés, gondolat,
Midőn a sír nyugalmas, néma gödre
Feledésre s álomra béfogad.
Oh ősz, én oly keményen hányatom! ...
Elaltatsz-é kész, puha ágyadon?!
 
Itt hagyni bírom a roppant világot,
Természetet s csudái halmazát,
- Lelkem nehány barátja légyen áldott! -
S mindazt, miért imám az égbe szállt;
Csak egy, mit bús lelkem kínnal visel:
Elhagyni Őt is, ah még Őt is el!!
 
II.
 
Ablakomban a borostyán
A meleg s az élet fogytán
Búsan hervad, csüggedez;
Szegény, sárga-zöld levélke,
Félig halva, félig élve
Hajol bús testvérihez.
 
A nagy éj jön nem sokára ...
Téli napszállat sugára
Ömlik át az üvegen:
S reszket fényesen, vidámon
A virágtalan virágon,
Mely lenn fonnyad, s üde fenn.
 
Léteért küzd a folyondár ...
Hol tavasszal fúvalom jár,
S a derült menny tündököl:
Folyásával arra fordúl,
Vágyván a szűk hézagon túl
A magasba jutni föl.
 
Esti súgár, szép, enyelgő ...
- Éled szegény csalódott tő,
Hogy csókjával illeti -
Izzó szikrát ontva néha,
Majd elsápad és helyét a
Gyors homálynak engedi.
 
Kórágyamban fekve némán
Merengek az est játékán,
Mely lefoly repkényemen;
S magamat úgy nézve, mint ezt,
Bús a kép, mit rám is illeszt
A borongó képzelem.
 
Pályánk nem tart már sokáig,
A nap gyorsan éjre válik,
A nyár téllé zordonúlt ...
Mig futottunk s fennre törtünk,
Minmagunknak nem növeltünk,
Csak halotti koszorút!
 
Haraszt, kóró ki nem zöldűl ...
Szomju föld a tört cserépbűl
Új erőt nem önt belé ...
Mit keresnél ... mért mulatnál
Oh én-lelkem e romoknál?
- Fölfelé ... csak fölfelé!!
 
III.
 
Gyakran sirod hantját, virágit
Öntözve, kedves kis fiam!
Vagy ülve bús szivvel fölötte,
Az est késő óráiban:
 
Elgondolám, mint játszadoztál
Egykor zajongva térdemen,
Elgondolám: mily rosz magadnak
A bús üregben odalenn.
 
Várj! ... nem soká ketten leszünk ott,
Sirod választom nyughelyűl;
De ah, akkor szegény anyácskád
Hogy marad itt fenn egyedűl?!

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi