Verseghy Ferenc: 24. Az el-hagyattatott.
24. Az el-hagyattatott.
Hagygy-fel, ó bús szivem! az aggódással!
Nints haszna! nem gondol ohajtásiddal.
Nints haszna! nem gondol ohajtásiddal.
| Ki-zárt szerelméből, 's meg-szegvén hitét |
| el-adta szivét. |
Meg-tsalt! ah! de még-is érzem szivemben,
örömmel maradnék tsalárd ölében.
örömmel maradnék tsalárd ölében.
| Tsúfol, 's nyilván mondgya, hogy nem kell szivem, |
| még-is kedvellem. |
Minek a' genge sziv Aszszony nemünknek,
ha szive ily kemény a' Férfi nemnek?
ha szive ily kemény a' Férfi nemnek?
| Tanitsd, ó természet! őket hivségre, |
| igaz hivségre. |
(A 80-as évek végéről.)
