Verseghy Ferenc: 32. Thirzis és Kloé.
32. Thirzis és Kloé.
THIRZIS.
Lyánka! útat szerelmemnek
adgy helyt, kérlek, kérésemnek,
Lyánka! útat szerelmemnek
| nyiss már egyszer szívedbe; |
| (fogadgy szeretetedbe.) |
| Ím'! e' szív |
| hozzád hív. |
KLOÉ.
Nem, Barátom, meg-nem hajlok
Nem lobbannak bőlts Leányok
Nem, Barátom, meg-nem hajlok
| hirtelen kérésedre. |
| (szapora szerelmekre.) |
| Hevesség, |
| nem hívség. |
THIRZIS.
Ne tsudáld, ha illy kérésem,
tudod, hogy a' tűz sebessen
Ne tsudáld, ha illy kérésem,
| vagy szerelmem szapora; |
| (tsak a' jó fát lobbantya. * ) |
| Úgy a' Kép, |
| hogy-ha szép. |
A' sorok végezeteinek egygyenlősége nem kívántatik-meg az énekben olly szorossan, mint más valamelly versben. Az éneklés, és muzsika ki-pótolja annak nemlétét.
KLOÉ.
Száraz szokott a' fa lenni,
Lassan kezd a' nyersebb égni,
Száraz szokott a' fa lenni,
| hirtelen melly fel-lobban! |
| (de állhatatossobban). |
| A' bőlts szív |
| lassan hív. |
(1788.)
