Vörösmarty Mihály: EGY BARÁTOMHOZ
EGY BARÁTOMHOZ
A vigaság néked nem tetszett, minthogy egy s-el
Ők azt megmutaták, mért jobb igy írni, s azonnal
Hogyha talán még ezt nem volt megtudni szerencséd,
S míg némely helyeken gáncsot lelsz, s jegyzed hibámat
Tévelgesz, mikor azt mondod versembe hibának,
Nálam puszta magány csendét olvashatod, ámde
Én vele élni merék, minthogy nem tartom hibának,
Feddesz az életnek tavaszát, hogy festi viránnyal
Mondod: csúfítom nyelvünk természetes hangját
Megcsalatol, magad azt, még jobban rontod hibásan,
Millyen helyett mijen, így másokat írva csigázod
Sok gánccsal rakodott lévén így feddeni mertél
Végre hogy egy rövidet tettem legelőre, holottan
Vagy sokat olvastál keveset vígyázva, kitetszik,
Lássad. - Azomban egyet mégis jól mondasz, hogy a h-át
Rájnis köz-hangot rövidít a h-ának előtte;
Révai hosszabít mindég. De Virág s egyebekként
Hogy pedig a dalt én mind eddég írtam egy l-lel
| Írtam az új költők helybenhagyása szerént. |
| Mert jónak láttam lenni, követni merém. |
| Arról nem tehetek, régi szokásod hibás. |
| Egynéhány szónak módi szabása miatt, |
| Ami hasonlóan versezetedbe forog. |
| Nálad is a hegy alatt lakni magányba lehet. |
| Hogy vele élsz, téssz így készakarattal hibát. |
| Tollam, kezdőjét fedjed, ha bíztat eszed. |
| (Amit más érzés helybe nem hagyna talán) |
| Irva tejes, teljes, és ijen, illyen helyett. |
| A szavakat, s törvényt szabni mer újra kezed. |
| S önn gáncsid nemeit számba se véve perelsz. |
| Igy szólsz, hosszúnak kellene hangzania, |
| Vagy különös gondod nem vala erre soha. |
| Nem mindég egy arányt vettem, hibáztam-e hát? |
| Amikor a h-á más szó elejébe vagyon. |
| Mind a két módot már ma követni szabad. |
| Láthatd józan okát, s nincs okod, hogy kinevess. |
Pest, 1818
