A gazdaság a Horthy-korszak végén
A gazdaság a Horthy-korszak végén
Már 1933-ban elkezdődött a gazdaság talpraállása. Nőtt a könnyűipari termelés, és meghaladta az 1929-es szintet. Helyreállt a cserearány egyensúlya: a protekcionista politika kiszorította azokat a késztermékeket, amelyeknek a világpiaci ára magas volt. Ehelyett olcsó félkész termékek és nyersanyagok kerültek be az országba. Ez lehetővé tette az importpótló fejlesztést.
Megszületett a magyar alumíniumés vegyipar, világszínvonalú termék lett a magyar izzólámpa, a motorvonat és a rádió. Az ipar hozzájárulása a nemzeti jövedelemhez 30%-ról 36%-ra nőtt, a mezőgazdaságé 42%-ról 37%-ra csökkent. Az agrárlakosság számaránya 50% alá süllyedt, de ez alig változtatott a gazdaság agrárjellegén.
Bővült az úthálózat, a települések 36%-ába bevezették a villanyt, nagy arányú lakásépítés folyt az országban.
Kedvezőtlen tendencia volt, hogy a kisbirtokok nagy számban mentek tönkre.
A Horthy-korszak felemás fejlődést hozott: a szellemi élet világszínvonala mellett a gazdaság egyenlőtlenül fejlődött. Magyarország nem került közelebb a fejlett Nyugathoz, de a felzárkózás több feltétele adott volt.
A trianoni döntés
B. L.
