Az ország élén
Az ország élén
Az 1403-as felkelés elfojtása fordulatot jelentett Zsigmond király életében. Az új arisztokrácia egyik családjából választott feleséget is. 1405-ben feleségül vette Cillei Hermann leányát, Borbálát. (A királynő testvére Garai Miklós felesége volt, s így a király egyben a nádor sógora lett.) Tovább tartott az idegenek bevonása a kormányzásba. Az itáliai származású Ozorai Pipo temesi ispánként a király legjelesebb hadvezére lett, vagy Eberhard zágrábi püspök, aki a lázadó Kanizsait váltotta fel a kancellári poszton. (Kanizsainak később megbocsátott, római főkancellárnak és magyarországi helytartónak is kinevezte.) Báróinak megalapította a Sárkányrend lovagi társaságát. Tagjait, a királyt, a királynét és 22 főurat politikai szövetség kötötte össze.
Mivel a lázadás során számos főpap szembeszállt Zsigmonddal, a király többüket elmozdította posztjukról. 1404-ben Rómának már csak azt lehetett kinevezni Magyarországon, akinek személyét a király jóváhagyta. Zsigmond ezt a kiváltságot 1417-ben a konstanzi zsinaton végleg megszerezte a magyar királyok számára.
A fenyegető török veszély tette szükségessé a katonai reformokat. Az Anjouknál már említett banderiális hadsereg mellett törvény szabályozta a "telekkatonaság" felállítását. Arra kötelezte a nemeseket, hogy a török elleni harc idején 20-20 jobbágytelek után egy lovas íjászt fegyverezzenek fel. (Az 1397-es rendelkezést 1435-ben megváltoztatták. A jobbágytelek számát akkor 33-ban határozták meg.) Zsigmond ezzel az intézkedésével valójában a nemesi adómentességet kezdte ki. Új elemnek számított az is, hogy egyes bárók magánbandériumokat állítottak ki.
Zsigmond fontos szerepet szánt uralmi rendszerében a városoknak. A határ mentieket kiváltságokkal ruházta fel, uralkodásának végén a hét kiváltságolt város – Pozsony, Nagyszombat, Sopron, Kassa, Bártfa, Eperjes és Buda már külön csoportot (tárnoki városok) alkotott.
