Az utazók
Az utazók
A külföldi szakírók, utazók magyarországi tapasztalatairól megjelent művekben is jó néhány olyan adat található, amelyek az ásványtan művelői számára fontosak. Ír erről a jelen kötet bányászati fejezetében is említett Agricola, továbbá az a Brown, aki 1673-ban adott közre kötetet magyarországi tapasztalatairól, s ez a mű közegészségügy-történetünknek is fontos forrása, de hasonló jellegű adatok olvashatók Tollius 1687-es munkájában éppúgy, mint Esmark 1798-ban kiadott német nyelvű ásványtani munkájában, amelyben Erdély és a Bánát ásványairól is beszámolnak. A térképészetnél és a Duna-mappációnál is említendő Marsigli, az itáliai születésű, de hosszú ideig Magyarországon élő tudós az 1726-os könyvében fontos tényeket rögzített Felső-Magyarországról, s ebben elsőként írta le a rudabányai termésrezet.
Erdély ásványairól 1767-ben számol be a magyar Fridvalszky János, s latin nyelvű munkája Kolozsvárott jelent meg. Mária Terézia e kötetéért száz arannyal jutalmazta. Az általa megkezdett úton haladt a Bruckenthal Sámuel, Erdély gubernátora által létesített szász tudósközpont egyik tagja, a nagyszebeni kincstári tanácsos, E. Fichtel, aki 1780-ban Nürnbergben adott közre egy kétkötetes művet Erdély földtani viszonyairól, egyben a fellelt ősmaradványokról, tengeri eredetű kövületekről. Az utóbbi okán megállapíthatjuk, hogy ő volt az első magyarországi paleontológus.
