Főiskoláink, egyetemeink az újkorban
Főiskoláink, egyetemeink az újkorban
Kolozsvárott a 16. század végén jött létre egy jezsuita egyetem, amelyet később a piaristák vezettek. Kétszáz évvel később itt orvossebészeket is képeztek, és egy kémiai-metallurgiai intézet is alakult. A jezsuiták Nagyszombatban is egyetemet tartottak fenn, ez az a híres tudományegyetem, amelynek már orvosi kara is volt, s amely később Budán, illetve Pesten folytatta működését. Hasonló jellegű, magas szintű képzés folyt a református és evangélikus kollégiumokban, Gyulafehérvárott és Kolozsvárott éppúgy, mint Sárospatakon, Debrecenben, Eperjesen, Pozsonyban és másutt. A 18. század közepén keletkeztek a máig is fennálló, speciális szakképzést adó egyetemek ősei.
Az újkorban talán a brassói iskola volt az első, amely elérte a főiskolai szintet, ennek tantervét a nagy hírű J. Honterus dolgoztak (tankönyveiről a nyomdászattörténeti fejezetben olvashatnak), Szintén főiskolai jellegű volt a képzés Békésgyula, Nagybánya s Nagyőr evangélikus iskolájában; az első csak a török hódítás idejéig, 1566-ig állt fenn, a másodikat Kopácsi István alapította 1547-ben, s ez mintegy három évtizeden át működött tanító- és lelkészképző főiskolaként, utána középfokú intézmény lett, míg Szepes vármegye nagyőri főiskoláját a 16. század 80-as éveiben alapították, s ennek lett neves tanára Graver Albert.
A diákok egy része továbbra is kénytelen volt a külföldi univerzitásokat felkeresni, s bár a bécsi, a krakkói és az itáliai egyetemeken 1520 után csökkent a magyar diákok száma (ez nem véletlen, hiszen a törökök által elfoglalt területen kezdetben nem volt könnyű átutazni), de Bolognában Szondi Pál kollégíumot alapított az ottani egyetemen tanulni vágyó teológushallgatók számára, s ez valamelyest megnövelte a magyar diákok számát, lehetőségeit. XIII. Gergely pápa 1579-ben Rómában megalapítja a Collegium Hungaricumot, amely a posztgraduális képzést szolgálta, akárcsak a később, 1623-ban alapított Pazmaneum.
A 16. században már megjelennek az első magyar diákok a lutheri befolyás alatt álló wittenbergi egyetemen is, ahol 1555-ben saját cétust is alakítanak. Nem minden fiatal jutott el ezekre az egyetemekre, de azok igen, akík mecénásra leltek. E kor egyik legjelesebb evangélikus mecénása volt például Vitnyédy István, aki több szegény diák taníttatását is magára vállalta.
