Nyomdászattörténet, könyvtörténet
Nyomdászattörténet, könyvtörténet
A magyarországi nyomdászat kezdete még Mátyás korára tehető, de ezt követően vagy hat évtizeden át nem működött nyomtatóműhely a királyi Magyarországon. Az első magyar nyelvű könyvek ebben az időszakban készültek Krakkóban, majd a sárvár-újszigeti nyomda folytatta ezek közreadását. A kolozsvári, debreceni és váradi műhely szintén sokat tett a magyar nyelv megőrzése, s az oktatást is segítő alapművek megjelentetése érdekében. Vallásos és történelmi munkák, természettudományos és jogi iratok, kalendáriumok és ponyvák százával készültek már nyomdászatunk korai századaiban is. E szerteágazó történetből alább mindössze az első száz év eseménysorát tekintjük át röviden.
Egy régi nyomda
Az 1440-es években vált ismertté Gutenberg ólombetű-öntési módszere, amely végül forradalmasította a nyomdászatot. A fatáblába metszett szövegek nyomtatása korábban is ismeretes volt, az öntött ólombetű azonban Gutenberg találmánya. E módszert Németország után Itália (1465), Svájc, Franciaország és Németalföld (1470) is átvette, s a sorban a hatodik ország a királyi Magyarország, ahol könyvnyomtató műhely épült. Mátyás királyunk udvarába is eljutott a nyomtatott könyv, sőt Hess András révén rövid ideig nyomda is működött Budán, de ekkor talán a kódexek kedveltebbek voltak, s a Corvina-gyűjteményben a corvinák voltak többségben az elenyésző számú ősnyomtatvány mellett.
Az első budai nyomda kiadványai közül az 1473-ban elkészült Budai Krónika a leghíresebb. Néhány évre rá az ún. Confessionale-nyomda termékeivel találkozhatott néhány olvasni vágyó főpap, s ez a második budai (esetleg pozsonyi) ősnyomda úgy 1477 és 1480 között működhetett. Utána hosszú évtizedeken keresztül külföldi műhelyekben "állítódtak elő" a hazai imádságos könyvek, jogszabálygyűjtemények és történelmi munkák.
Magyar szerzők könyvei külföldön
Az első magyar könyvek
Krakkó, Sárvár, Brassó
Kolozsvári és bécsi nyomtatványok
A debreceni és a váradi műhely
1473-1573
