A gyógyszerészet festője
A gyógyszerészet festője
"1853. júl. 5-én Kis-Szeben szabad kir. városban születtem, a posztupici dr. Kostka-Kosztka László orvos gyógyszerész és Ungh-megyei daróci Hajczelmajer Franciska fia lettem... Budapesten az egyetemre iratkoztam be, ahol nagy szeretettel foglalkoztam a górcsői tanulmányokkal (preparátumokkal), amelyeket a gyógyszer isménél a növénysejtek megfigyelésénél a rajzó spóráknál magam készítettem.
De behatóan foglalkoztam a vegytannal, az ásvány- és földtannal, a krisztallografia és a napszínelemzéssel, továbbá az ismeretlen vegyületek meghatározásával is.
Ez ismeretekhez járult a Margó-féle összehasonlító bonctan, mely Darwin elméletére támaszkodott s ezzel engem a világ minden ismeretére buzdított."
Csontváry Kosztka Tivadar az 1870-es évek közepén szerezte meg gyógyszerészi oklevelét, s dolgozott Léván, Iglón, Eszéken, majd 1881-ben Rómába ment, két évre rá pedig Párizsban igyekezett felkeresni Munkácsyt, de ő éppen nem tartózkodott a francia fővárosban. Hazatérte után Szentesre került, majd 1884 októberében engedélyt kapott arra, hogy Gácson gyógyszertárat nyisson.
Szívós munkával elérte, hogy patikája mintaszerű lett, így arra gondolt, hogy 1894-től bérbe adja, s a befolyó szerény jövedelemből tartja el magát, s élhet művészetének. Ez végül is napi 4 korona tiszta jövedelmet biztosított számára. Első bérlője Koszta László volt, a második Eisner Sándor, 1912-ben pedig Székely Sándor vette bérbe Csontváry gácsi patikáját. Elutazott Münchenbe, s beiratkozott Hollóssy festőiskolájába. Ezt követően Franciaország, Svájc, Olaszország és Bosznia-Hercegovina következett.
Naplójában írja: "Amidőn egy nagyobb társaságban megfeleltem arra, hogy éltem 1880 óta egy felsőbb szellemi akarat szolgálatában, s Budapesten nyáron gyümölcsön és zöldségen; télen sültkrumplin vajjal s almával húsz fillérből megvacsoráztam, hihetetlenül hangzott."
A sors később sem fogadta kegyeibe, hiszen az 1919-es proletárdiktatúra idején egyetlen vagyonát, gyógyszertárát államosították. Ekkor kereste fel a szakszervezetet, hogy segélyt kérjen. "Tudja, hogy a patikám bérbe adtam – mondotta a szervezet vezetőjének -, annak a jövedelméből éltem. De most, hogyis mondjam, államosították." Az elnök, Hermann Lipót látta, hogy a művész zavarban volt. Éhezett. És a kérés különben sem volt szokása. Kapott segélyt, amelyből két hónapot élt. 1919. jún. 20-án hunyt el. Éhen halt.
A proletárdiktatúra első "nagy" halottja 1919. ápr. 8-án Eötvös Loránd báró volt, a második talán Csontváry Kosztka Tivadar. A magyarországi gyógyszerészet története mindkettejüket nagy tisztelettel tartja számon. Úgy hírlett, hogy egykoron kevés gyógyszerészhallgató értette a Tudományegyetemen az Eötvös lefestette fizikai világot, de vajon hányan értékelték ugyanazokban az években egy gyógyszerész-festő felfoghatatlanul modern világát? Úgy tűnik: kevesen.
Régi patikaedények
Patikaedények
E patika látványa gyógyító hatású
G. I.
