Patikák és patikusok
Patikák és patikusok
A korai századokban a gyógynövényekhez értő tudorok még nem voltak egyetemet végzett patikusok, hiszen hazánkban csak 1770-ben kezdődött el a felsőfokú képzésük. Ennek ellenére jó néhány, külföldön végzett orvos és botanikus lett e szakma specialistájává, s a 18. század közepén már magyar gyógyszerészeti taxa is készült munkájuk segítése érdekében.
A Torkos-féle négynyelvű pozsonyi taxa
Számos gyógynövényismerő ember élt a királyi Magyarországon: orvosok és javasasszonyok, botanikusok és földművesek, olyanok, akik tudományukat szakkönyvekből merítették, s olyanok is, akikre e tudás a család vagy a rokonság valamely tagja által hagyományozódott. Megszokott dolog volt az is, hogy ki-ki naplójába vagy később, tehát a könyvnyomtatás elterjedése után, a családi Bibliához csatolt lapokra, esetleg egy gyógynövénykönyv lapszéleire vagy egy nyomtatott botanikai munkába jegyezte fel a gyógyszerrecepteket. Feljegyezték, hogy a dédszülő vagy a nagyszülő mit ajánlott a náthára, főfájásra, szembajokra, hasmenésre. Ezek komoly megfigyeléseken alapuló tanok voltak, kipróbált s bevált receptek.
A régi magyar gyógyszerészek általában nem voltak egyetemet végzett patikusok, s a 17. századi Magyarországon a patikák száma nem érte el a 30-at, s még 1747-ben is csak 48 gyógyszertárról tudunk.
A patikárius a régi századokban úgymond speciárus, azaz vegyeskereskedő, fűszeres is volt, de már az 1244-ben kiadott Budai Jogkönyv előnyöket biztosított a gyógyító anyagokkal kereskedőknek. Ennek ellenére a gyógyító növényekkel, gyógyszerekkel foglalkozók munkáját a 18. század közepéig különösebben szigorú törvényekkel nem szabályozták nálunk, e mesterséget csak a szokásos céhszabályok irányították, mivelhogy a patikusság szabadművességnek számított. Magát a patikanyitási jogot városi jogként kezelték, s csak 1759-től lett ez királyi jog. 1753-tól a leendő patikusnak a városi vagy a megyei tisztiorvos előtt kellett vizsgát tennie, 1774-től pedig az egyéves felsőfokú tanfolyam elvégzését is előírták, s ott 1786-ig 27-en szereztek gyógyszerészi képesítést.
A nagyszombati egyetemen felállított orvosi karon kezdetben öt tanszék működött, ezek egyike volt a "Physiologica et Materia medica" megnevezésű, s e tanszék keretében adták elő a gyógyszerismeretet. A tárgy első tanára Brandt Ádám Ignác volt. A felsőfokú képzés nyomán a század végére körülbelül kétszázra nőtt a hazai gyógyszertárak száma, a reformkor végére számuk meghaladta az ötszázat, de a patikák legnagyobb része a városokban és községekben nyílt meg. 1821-ből csak öt olyanról van tudomásunk, amelyet kisebb faluban alapítottak. Számuk a század végére elérte az 1500-at. 1840-ben hazánkban 555 orvosdoktort és 324 gyógyszerészt tartottak számon, s a városi patikusok közül a legtöbben Pest-Budán működtek.
A gyógyszereskönyvek
Patikaedények
Az első gyógyszergyárak
Néhány híres gyógyszerész
A gyógyszerészet festője
