Műsor és közönség
Műsor és közönség
Van olyan tudományos vélekedés, hogy a barlang falára a vadászat sikere érdekében annak történetét előre felrajzoló emberősünk ámuló-bámuló társai voltak az első színházi ős-közönség. Eszerint az ős-műsor a másnapi vadászat, a létfenntartás eseménysora lett volna. Bárhogy is történt, együtt volt, együtt lehetett már a mai színházművészetnek is nélkülözhetetlen, alapvető hármasa: az, aki játszik, az, amit játszik és az, akinek játszik. Most figyelmünket e két utóbbira fordítjuk.
...és egy mai művészplakát: Pócs Péter munkája
Egy művészpálya tárgyi emléke: II. Lajos bajor király triptichonja udvari színháza magyar tragikájának, Bulyovszkyné Szilágyi Lillának
Színre vihető minden, ami közvetlenül vagy közvetve a színház tárgyával és alanyával, az emberrel foglalkozik (az utóbbira példa Webber musicalja). A dramatizálás – a meglévő más műfajú irodalmi szövegek, történetírói munkák, dokumentumok színpadra alkalmazása – a 20. században mindennapos gyakorlattá vált. Megszűnt a konfliktusos dráma egyeduralma.
Miből lesz a színházi műsor?
Az "ezerfejű cézár" mindenkori felelőssége
Milyen a mai színházi közönség?
