Az itáliai trecento és a magyar falképfestészet
Az itáliai trecento és a magyar falképfestészet
A korszak vezető itáliai központjainak meghatározó erejű művészeti befolyása nemcsak kódexeken, hanem falfestészeti emlékeken is megnyilvánul. Az esztergomi várkápolna 1340-es években készült falképciklusa (apostol-büsztök és krisztológiai sorozat) a Lorenzetti fivérek sienai környezetéből származó festő munkája. Hasonló tanultságú mesterekkel dolgoztatott ezekben az években Keszei Miklós zágrábi püspök is. Az új nagyváradi székesegyház 1350 körüli freskódíszének egyetlen ismert töredékét újabban firenzei festő alkotásának tartják. A főpapi székhelyek festészeti divatját hamarosan más városokban (Keszthely, Szombathely, Pest), majd a Szepesség, Gömör és Erdély távoli falvaiban is utánozni kezdték.
Püspökszent, freskótöredék a nagyváradi székesegyházból (1350 körül)
