Késő gótikus táblaképfestészet
Késő gótikus táblaképfestészet
A késő középkori képzőművészet leghatásosabb alkotásai kétségkívül a festők, szobrászok és asztalosok együttműködésével készült szárnyasoltárok voltak. A templomok szentélyében sokszor a boltozatig érő, szobrokkal megtöltött, roppant faépítmények mozgatható szárnyai mindig tartalmaztak evangéliumi eseményeket, vagy a szentek életét ábrázoló festett táblaképeket is. A kassai Szent Erzsébet templom 1474 és 1477 között felállított főoltárán negyvennyolc festményt helyeztek el. A legalább három mester által festett képek stílusa nem a korábbi, helybeli művészet eredményeire támaszkodik, hanem a Magyarországgal nyugatról határos területek emlékeivel hasonlítható össze. Az út valószínűleg Budán át vezetett. A kassai Szent Erzsébet élete sorozat érzékenyen festett, elegáns képeit látva az ország középső területének elpusztult művészetét képzelhetjük magunk elé.
A 15. század második felében és a 16. században tömegesen előállított szárnyasoltárok átlagos színvonalát kevés festő tudta oly magasan felülmúlni, mint az okolicsnói ferences templom főoltárképeit készítő, ismeretlen mester. A festő megbízója egyes feltevések szerint a kolostort alapító Corvin János herceg volt. A Krisztus siratását és a bemutatást ábrázoló táblája (Budapest, Magyar Nemzeti Galéria) érzékeny és biztos rajztudással, fejlett tájábrázoló képességgel rendelkező, erős művészegyéniségre vallanak, akit az észak-itáliai reneszánsz festészet vívmányai is megérintettek.
