A tájképi rajzolatok Magyarország kultúrában gazdag területeiről készültek elsősorban. A kultúrának a természet jelenével övezett emlékei (Erdély, a Felvidék és a Balaton-felvidék) ihlették a barokk vedutafestészet hagyományát őrző grafikákat (mint Joseph Fisher Rajzolatokban előadott utazás Magyarországon a Vág vize mentében c. albuma, 1818), de a többségükben leíró jellegű, topográfiai hűségre törekvő sorozatokat is (Petrich András, a Neuhauser fivérek munkái), romantikus felhangot kölcsönözve a realisztikus ábrázolásoknak. Festészetünkben ennek ritka, korai példája Markó Károly Visegrádja (1828 k.). Markó (1771-1860) később Itáliában kibontakozott klasszicista, idealizáló tájfestészete kiszakadt a magyar művészet történetéből, melyben az 1850-60-as évekre nagylélegzetű alkotásokban bontakozott ki – már a német romantika hatására is – egy történeti, romantikus tájfestészet (Kelety Gusztáv: A száműzött parkja, 1870), s a romantikus érzelmeket a természet önálló életébe integráló tájszemlélet (Brodszky Sándor: A Balaton Szigligetnél, 1857). A kor akadémikus tájfestője, Ligeti Antal, reprezentatív célokra készült festményein is (MTA felolvasóterme négy festménye, 1870) megőrizte múlt és jelen, individuum és természet romantikára visszautaló, finom harmóniáját.
Ligeti reprezentálta másfelől azt a tájat is, ami a költészet révén a nemzeti sajátosságok és a szabadság szimbóluma lett: az Alföldet (Alföldi táj ménessel, 1868). A motívumokban szegény vidék valójában kihívást jelentett a festők számára a kompozíciós szabályoktól független, szabad festőiség kibontakoztatásához. Ebben az értelemben úttörő az angol akvarell- és tájfestészet hagyományait felhasználó Barabás Miklós (1810-98) akvarellje.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.