Az "úrihímzés"
Az "úrihímzés"
Barokk iparművészetünk nagy területei közül a textilművességet is meg kell említenünk, mert ekkor élte virágkorát az úrihímzés (a 17-18. sz.-ban a felsőbb osztályok körében divatos, reneszánsz és török elemeket felhasználó hímzőművészet). Az öltözködésben nagy szerepet kapott a hímzett dísz (női ruhák, férfidolmányok, menték), de a használati tárgyakon (pl. nyergek, lótakarók, erszények) és a lakás belsejében (pl. abrosz, ágyterítő, ágyfüggöny, lepedő, párna) mindenhol megjelenik. Hímzéssel ékesítették az egyházi ruhákat, a református úrasztalterítőket. Az úri kastélyokban, udvarházakban vagy a polgári lakóházakban az asszonyok-lányok együtt dolgoztak – gyakran az udvartartáshoz tartozó hímzőmester irányításával – egy-egy nagy munkán. Mintalapok alapján készült a díszítés. Ezeket, a források szerint, nagy becsben tartották. Sajnos nagyon kevés maradt meg közülük, így egy 8 lapos sorozat Rhédey Júlia tulajdonából (18. század eleje), amely virágokat, indákat ábrázol. A 17-18. századi magyar úrihímzés legfőbb motívumai az olasz reneszánsz ornamentika továbbfejlesztéséből alakultak ki. A gránátalma több formában, a tulipán, a rózsa (vagy stilizált formája, a rozetta), a szegfű, a liliom jelenik meg leggyakrabban. Ezeket vagy "virágtő motívummá állítják össze (= amikor egyenes virágtőre különböző virágokat fűznek) vagy pedig hullámzó indába állítják; de mindkét elrendezésben annyi lehetőség van, hogy a változatok sokasága, gazdagsága alig mérhető fel.
Kétajtós barokk szekrény
Holicsi fajansz
Úrihímzés. Párnahaj részlete, 17. század
K. GY.
