A Nyolcak és az aktivisták
A Nyolcak és az aktivisták
A 20. század elején, nálunk 1910 körül a racionális rendet kereső és felfokozott szenvedélyt kifejezni akaró avantgárd törekvések léptek fel a naturalizmus és az impresszionizmus ellen, továbbvive a szecesszió és a szimbolizmus némely nyelvi elemét. A Nyolcak vezető egyénisége Kernstok Károly volt (1873-1940). Tagjai Berény Róbert (1887-1953), Czigány Dezső (1883-1937), Czóbel Béla (1883-1976), Márffy Ödön (1878-1959), Orbán Dezső (1884-1988), Pór Bertalan (1880-1964) és Tihanyi Lajos (1885-1938). Stiláris egységre nem törekedtek, de közös volt bennük a naturalizmussal és az impresszionizmussal szembeforduló polgári radikalizmus. Főként Cézanne-ból, a francia fauves-okból és a kubizmusból, a német expresszionizmusból merítették festői eszközeiket. Szintéziskeresésük rokon volt az egyidejű közép- és kelet-európai – cseh, lengyel, orosz – csoportokéval, amelyek mind egymástól teljesen függetlenül alakultak meg és működtek. Főként Kernstok és Pór törekedtek állandó nyilvánosságra szánt falképek alkotására, de csak kevés tervük valósult meg (Kernstok: Üvegablaktervek, 1911-12, Pór: Hegyibeszéd, Vágyódás tiszta szerelemre, 1910). E kartonokban különösen hangsúlyosak a szecessziós, szimbolisztikus elemek. A Nyolcak útkeresése mellett kiállt Ady Endre, Bölöni György, Lukács György. A Nyolcak szerepe a csoport rövid léte ellenére nagy hatású volt. Összegezte az ún. neósok és a MIÉNK legkorszerűbb törekvéseit, és hozzájárult a tízes évek radikális mozgalmaihoz.
Kezdeményezésük az 1. világháború idején Kassák Lajos (1887-1967) folyóiratai: a Tett, majd a MA körül tömörülő aktivizmusban folytatódott. Az aktivizmus első kulminációs pontja az 1918-as polgári forradalom és az 1919-es Tanácsköztársaság időszaka, amikor a MA kiállításai, a folyóiratban közölt grafikák és a nagy hatású plakátok konstruktív-expresszionisztikus stíluselemeket ötvöztek. A MA köréhez tartozott többek között Bortnyik Sándor (1893-1977), Máttis Teutsch János (1884-1960), Nemes Lampérth József (1891-1924), Uitz Béla (1887-1972). Pályájuk 1920 után külföldön folytatódott, csak Bortnyik tért vissza onnan a húszas évek közepén.
