Csontváry Kosztka Tivadar (1853-1919) a kor egyetemes művészetének egyik legeredetibb, sokáig nem értett, félreértett alakja. Tudathasadásos eredetű hallucináció ébresztette rá, hogy festő legyen. 41 évesen kezdte tanulmányait. Alföldi, felvidéki, dél-európai, közel-keleti útjain kereste a "nagy motívumot". Többnyire hatalmas méretű vásznain sajátos szín- és fényösszhang hatja át a panteisztikusan felfogott természethűséget, egyéni szimbolika telíti az egyre vizionáriusabb képeket (Vihar a nagy Hortobágyon, 1903, Nagy-Tarpataki vízesés, 1904-05, A Panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben, 1904, Mária kútja Názáretben, 1908). Alázattal közeledett a természethez, a szinte téglánként festett falmaradványok panorámaszerű látképét a háttér különös fényű színei szerkesztik egységes látomássá (A taorminai görög színház romjai, 1904-05, Baalbek, 1906). Egyre zaklatottabb pszichózisából fakadt az 1907-es év két alkotása, a Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban és a Magányos cédrus, amelyekben szinte önmaga sorsát, magányát szimbolizálja.
Gulácsy Lajost (1882-1932) is pszichikai állapota kényszerítette teljes magányba. Formaelemei a szecesszióhoz és a szimbolizmushoz állnak közel, preraffaelita és rokokós reminiszcenciák jellemzik. Mindig pillanatnyi hangulatán, állapotán múlt, hogy milyen eszközökkel idézi fel a világot (A varázsló kertje, 1904 k., Nakonxipánban hull a hó, 1910-13, Rózsalovag, 1913, Az ópiumszívó álma, 1918).
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.