Domborzatunk mai arculatának kialakulása

Full text search

Domborzatunk mai arculatának kialakulása
A zsugorodó beltó idővel apróbb részmedencékre tagolódott. Az ezeket kitöltő tavakat, valamint a köztük, kívülük összevissza változó medrű, ún. keresztrétegzett homokot lerakó folyókat együtt fluviolakusztrikus (folyóvízi-tavi) vízrendszernek nevezzük. Amikor aztán vagy 2-3 millió évvel ezelőtt a részmedencék is végképp feltöltődtek, már a negyedidőszak pleisztocén korának küszöbére érkeztünk. Ekkortól számíthatjuk, hogy a pannonban részint még vízzel borított középhegységeink – helyről helyre változó mértékben, főként az uralkodó északkelet-délnyugati és rájuk merőleges törésvonalak mentén – mindinkább, fokozatosan kiemelkednek, előterükben a szárazra kerülő laza pannon üledékekből álló felszínek (már a pliocéntól) széles hegylábakká formálódnak. A hegységbeli idősebb völgyek "folytatásában" e hegylábfelszín lesz a negyedidőszakban a dombságokat szabdaló völgyképződés kiinduló szintje.
A pleisztocén – mint magyar neve, a jégkor is utal rá – elsősorban az éghajlat lehűléséről ismert. Holott egyfelől a valódi lehűlés (de akkor is felmelegedésekkel váltakozva) csak mintegy 7-800 000 éve, a pleisztocén utolsó harmadában következett be, másfelől a pleisztocén korban – a domborzat mai arculata szempontjából – sokkal figyelemreméltóbb a már említett völgyképződés, a folyóvízhálózat és a tavak kialakulása, a folyóteraszok, hordalékkúpok formálódása, a hideg, száraz időszakokban a lösz lerakódása, végül, de nem utolsósorban pedig az idősebb ("fosszilis") és a mai talajok képződése.
A pleisztocén végére országunk felszíne nagyjából már a maihoz hasonló. A legnagyobb különbséget a mocsaras Alföld mutatja, hiszen a folyók itt még a közelmúltban is kedvükre barangolhattak. A 10 000 éve kezdődő holocén jó részében a növényzet is más volt: az eleinte hűvös, majd melegszáraz, később csapadékosabb, majd megint hűvösebb éghajlat az Alföldön például nemegyszer tölgyeseket éltetett.

MAGYARORSZÁG TALAJTÉRKÉPE (nagyítható)
Alföldjeink hosszú századok óta híresek termékeny talajukról, amely bízvást nevezhető az ország egyik legnagyobb természeti kincsének. A síksági területeken a mezőségi (csernozjom-) talajok a legjobbak, de nagy területet borítanak a szikesek és a réti talajok. A dombságokban, középhegységekben a jóval több csapadék túlnyomórészt barna erdőtalajokra hull. Talajainknak ugyanakkor, mint a későbbiekben bemutatjuk, sajnos több mint a fele – legnagyobbrészt a helytelen gazdálkodás következtében – kisebb-nagyobb mértékben pusztul

A Kárpátok "alpesi" magashegységeinek formakincse – éles, csipkés gerincek, törmeléklejtők, hajdani gleccserek által kiszélesített völgyek – elsősorban a jégkorban alakult ki. Képünkön kilátás a Magas-Tátra Tarpataki-völgyeire a Tarajkáról, ahonnan a látvány Csontváryt is megihlette. A háttérben jobbra a Lomnici-csúcs

A jégkörnyéki (periglaciális) formakincs jellemző képviselője a kavicsösszletekben és más laza üledékekben megtalálható fagyék
 

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi