Vízlépcső a Dunán

Full text search

Vízlépcső a Dunán
Az okokat az előző oldalakon vázolt természetátalakító tevékenység eluralkodásában kell keresnünk, abban, ami a szocialista országoknak különösen súlyos betegsége volt – gondoljunk csak a szibériai folyók elterelésének hagymázas Davidov-tervére. A mi folyóink természetes állapotának megváltoztatása ugyanakkor már a múlt századi lecsapolásokkal megkezdődött. S már a rákövetkező évtizedekben – a hajózás feltételeinek folyóléptékű megteremtése helyett – elkezdtek foglalkozni a vízlépcsők gondolatával. (Lett volna mit kijavítani például a Szigetközben is, ahol a medermélyülést, amit a főág korábbi kiegyenesítése, utóbb meg az osztrák vízlépcsők hordalék-visszatartása okozott, inkább csak tetéztek a túlzott kavicskitermeléssel.) Az Alföldön – a Tisza szabályozásából eredő száradás, szikesedés ürügyén – az ötvenes évekre megszerveződő vízügy grandiózus vízlépcsőzésbe kezdett; legnagyobb vállalkozása a tiszalöki, majd a hetvenes években a kiskörei vízlépcső volt, amely utóbbi nagy tározótóval is kiegészült. A vízépítés következményei nem csupán súlyos ökológiai hatásukat tekintve, hanem a vízügyi hatóságok magatartása miatt is tanulságosak. Az "üdülőkörzetnek" tervezett-nevezett, valójában ma már eutrofizálódott, elmocsarasodott tározó oly mértékben megemelte tágabb környékének talajvízszintjét, hogy a szomszédos téeszek a termésben keletkezett károkat még drága alagcsövezéssel sem igen tudták mérsékelni. Az elvizesedést hol tagadó, hol meg hasznosnak ítélő vízügy kénytelen volt elállni a tervezett duzzasztási szinttől – ami így viszont alapjaiban kérdőjelezte meg az amúgy is jelentéktelen energiatermelés szükségességét. A vízügyi hatóság voltaképpen nem is próbálkozott a helyzet javításával, hiszen újabb, sokkal nagyobb megbízás tűnt föl a láthatáron: Bős-Nagymaros.
A dunai vízlépcsők gondolatának balsorsú fölelevenítése az ötvenes években kezdődött. Akkor még (!) azonban a politikai vezetés nem engedte szlovák területre terelni a határfolyót. A terv ugyanis úgy szólt, hogy a Dunát – Dunakilitinél – el kell terelni egy mesterséges oldalcsatornába, hogy a víz lejjebb, Bősnél (Gabčikovónál) áramot fejlesszen. Ám nem telt bele sok idő, egy 1963-ban megkezdett program kidolgozása nyomán a két szomszédos ország között 1973-ban már megállapodás született. A terv ekkorra kiegészült a dunakiliti, csaknem Pozsonyig nyúló tározóval (az Öreg-Dunában csak pocsolyányi, 50 köbméter/másodperces hozamot hagyva) és azzal, hogy a Dunába a Szapnál (Palkovičovánál) visszavezetett vizet Magyarországon is duzzasszák fel. Nálunk Nagymarosnál épüljön vízlépcső, amely azt a tározóvizet – voltaképpen árhullámot – lesz hivatva szabályozni és úgymond a hajózás érdekében visszaduzzasztani, amelyet a csúcsüzemmódban (a legáramigényesebb napszakban) járatott bősi erőmű a napjában kétszer feltöltött dunakiliti tározóból leenged. 1977-ben Csehszlovákia és Magyarország miniszterelnökei aláírták a szerződést. S bár Magyarország a pénzhiány, az egyre erőteljesebb lakossági tiltakozás meg az Akadémia 1983-as határozatában foglalt tudományos ellenérvek miatt egy ideig halogatta az építkezést, egy osztrák-magyar (illetve egy kisebb jelentőségű jugoszláv-magyar) szerződés megkötésével 1986-ban megkezdődtek Nagymarosnál a vízlépcső munkálatai.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi