Falvak, várak, városok, tanyák
Falvak, várak, városok, tanyák
Tájaink múltjának és mai arculatának megrajzolása nem lehet teljes az ember – sajnos egyre kevésbé tájba illő – tevékenységének és építményeinek megemlítése nélkül. A természeti környezet a maga sokféle adottságával szinte sugallja az embernek a települések, létesítmények helyét s jellegét; egy új tudomány, a történeti ökológia éppen azt vizsgálja, hogyan sáfárkodtunk történelmünk során ezekkel az adottságokkal.
1. A Salamon-torony
2. Veszprém
3. A siroki vár
4. Drégely vára
5. A munkácsi vár
6. Földvár Tokaj mellett
7. A visegrádi vár
8. A füzéri vár
A hegyektől védett Kárpát-medencét nem a népvándorlás kori törzsek, hanem az ősember lakta először. Nem véletlenül: hatalmas mészkőhegységeink barlangjai – országunk első lakóhelyei – már azokban a homályba vesző időkben is menedéket nyújtottak neki, amikor a síkságot még tavak, sőt tenger borította. A legrégebbi, vagy 10 millió éves rudabányai lelettől (Rudapithecus) persze hosszú út vezet a mészkőtufagátas barlangot lakó, 350 ezer éves vértesszöllősi, már tüzet őrző előemberig, méginkább a Bükk subalyuki barlangjában élt, "valódi" jégkorszaki (würm eleji) ősemberig. De már e barlanglakó elődeinknek sem csupán csontjai, hanem lakóhelyeiknek emlékei: tűzhelyei, kő-, majd csonteszközei is fennmaradtak. A legépebb tűzhely a bükkbeli Istállóskő barlangjából került elő. Még formagazdagabbak az újkőkori leletek; külön elnevezést kapott barlangjáról ekkori kultúránk, a szeletai.
A barlangokat gyakran fölkereső ősemberek után a Kárpát-medencét egyre jobban benépesítő őstársadalmak már a lösz fedte, termékeny, magasabb hordalékkúpsíkságokat részesítették előnyben. A kőkor legvégétől a táj egyre inkább magán viseli a földművelő, állattenyésztő ember keze nyomát, aki azután a rézkortól a Krisztus előtti századokig a természetes ligetes mezőséget jelentős részén megművelt – igaz, még mindig vagy kétötödén erdős – pusztává alakítja.
Első településeink a bronz- és vaskorból ismertek: az előző oldalakon már többször emlegetett Szent Vid-hegyen ekkor komoly színesércbányászat folyt. A nagy népvándorlások évezredeiben az egymást követő törzsek leggyakrabban a terepi adottságokat kihasználó első földvárak védelmében telepedtek meg. A vaskor elején megjelenő szkítákat a kelták váltják fel, akiket azután a Dunántúlon a pannóniai, Erdélyben a dáciai tartományt létrehozó római hódítás szorít ki. Bár a római kor gazdag építészeti emlékei a későbbi századokban jelentős részben elpusztultak, az egykori települések neve – Aquincum, Sabaria, Gorsium stb. – már csak azért is fennmaradt, mert későbbi városaink helyét sokszor éppen a római települések alapozták meg.
A rómaiak a Krisztus utáni századokban a szarmata törzsekkel vívtak nagy háborúkat, akik elsősorban a mai Alföldet népesítették be. A szarmaták építhették az alföld északi részének híres népvándorláskori emlékét, a nagyobb területet védő Csörsz-árkot. A rómaiakat és a szarmatákat röpke száz évre a hunok, majd különböző germán törzsek, a bolgárok, végül az avarok követték. Az avarok (esetleg mint "fehér magyarok") már a honfoglaló magyar törzsek előfutárai.
Barlanglakások riolittufában a Bükkalján (Noszvaj)
Falvak, várak, városok az Árpád-korban
Városodással és természetátalakítással a kapitalizmusba
ÁRKOK, SÁNCOK, VÁRAK
