Perm és a földtörténeti középidő
Perm és a földtörténeti középidő
Már a karbon vége felé kezd romlani az éghajlat, és a permben már olyan száraz és meleg, hogy a buja trópusi növényzet lassan megfogyatkozott, majd (kivéve néhány jól alkalmazkodó, a szárazságtűréshez alakult fajt, főleg magvaspáfrányt, amilyen a nyelvpáfrány) eltűnt.
A karbonban a roppant tömegű trópusi növényzet, feltehetően a földkéreg gyakori mozgása és a tengerek kiterjedése miatt bekövetkezett ismétlődő elárasztás következtében a nagy, mocsaras medencék üledékébe süllyedt, és a forró klíma hatására nagy nyomáson elszenesedett. Így keletkezett az ismételten feltöltődő lagúnák folyton megújuló, gazdag mocsári növényzetéből, a harasztok és a nyitvatermők hatalmas ősfáiból Földünk kőszénkészletének mintegy a fele, az emberiség egyik legfontosabb energiakészlete.
A permben már nem volt kőszénképződés, az óriás fák már a karbon végén a perm elején hanyatlásnak indultak. Először a pikkelyfa, majd a pecsétfafélék, s végül az óriás zsurlófák tűntek el. Az utolsó magvaspáfrányok a mezozoikum vége felé haltak ki. Ugyanakkor a karbon közepén megjelent fenyők a permben bontakoztak ki. A mezozoikum vége felé (triász, jura) olyan száraz, sivatagos lett a klíma, hogy csak gyér oázisszerű növényzet alakult ki cikászokkal, bennetiteszekkel, páfrányfenyőkkel. A páfrányfenyő az első lombhullató fatermetű nyitvatermő növény.
A földtörténeti középidő végén, a kréta időszak kezdetén történt a növényvilág fejlődéstörténetének utolsó nagy lépése, a zárvatermő virágos növények kialakulása.
A zárvatermők minden bizonnyal a nyitvatermőkből fejlődtek ki, legvalószínűbben a magvaspáfrányokból, de erre bizonyíték nincs.
Először a zárvatermő kétszikű fás növények alakultak ki, mint pl. a magnóliák, majd a lágyszárú kétszikűek, mint pl. a tündérrózsák és belőlük fejlődtek ki az egyszikűek, pl. a liliomok, a füvek. Az egyszikűek mind lágyszárú növények. Valódi fák nincsenek közöttük, csak fatermetű növények, mint pl. a pálma vagy a banán.
