Erdőségeink
Erdőségeink
Hazánk természetes erdeinek legnagyobb része az éghajlattal és a talajviszonyokkal összhangban kialakult, az európai lombhullató erdők övébe tartozó tölgyesek. Ettől némileg eltérő az Alföld őshonos növényzete. Az alacsony évi átlagos csapadék miatt ugyanis az Alföldön zárt erdők nem tudtak kialakulni, csupán egy sajátos mozaik-növénytakaró, amely fátlan füvespusztafoltokkal tarkított tölgyeserdőkből áll. Ez az úgynevezett erdőssztyepp növényzet az Alföld őshonos növényzete, amelynek hazai előfordulását a kiterjedt kelet-európai erdőssztyepp zóna legnyugatibb megjelenésének tekintjük.
A tarka nőszirom a tölgyes erdőssztyepp egyik legszebb, védett virága
A növényzet több ezer éves történetének vizsgálata alapján a kutatók úgy vélik, hogy az ember tájátalakítási tevékenysége előtt hazánk területének nagyobb része erdős táj lehetett.
Napjainkban csupán 17% körül van az erdőkkel fedett terület, s ennek is legfeljebb a fele tekinthető valamennyire természetesnek, az ősi erdőkhöz hasonlónak. A többi vagy tönkrement erdő, vagy valamilyen hasznosítás céljából telepített erdő, gyakran nem is hazai faj, mint például az akác, vagy a különböző amerikai nyárfafajok.
A hazánkban uralkodó főbb éghajlati hatásokkal összhangban kialakult erdők az Alföldön az erdőssztyeppövbe tartozó tatárjuharos lösztölgyes, a domb- és hegyvidékeinken pedig a zárt tölgyesek és a bükköserdő.
