Fenyvesek
Fenyvesek
A fenyvesek nem jellemzők hazánk növénytakarójára. Természetes fenyveserdők csak kis területen, a Dunántúl nyugati szélén és a Bakonyban vannak. A jegenyefenyves-lucos erdő igen szórványos, az erdei fenyves gyakoribb. A Bakonyban egy szép őshonos tiszafaerdő van.
A fenyvesekben sok szép, savanyú talajt kedvelő növény él, így főleg körtikék, áfonyák, páfrányok és sokféle gomba, moha, zuzmó.
Erdőségeink változatosságához járulnak hozzá azok az erdők, amelyek létét nem az éghajlat, hanem a talajviszonyok határozzák meg. Ilyenek a folyóinkat kísérő ligeterdők, a lápokat benövő égeresek, a Duna-Tisza közi homoki tölgyeserdők és nyáras-borókások, és a ritka termőhelyű, erdőssztyepp jellegű sziki tölgyesek. Utóbbinak utolsó hírmondója a Hortobágyon él. Szigorúan védett terület. Nyílt füves foltjain még igazi sziki erdőssztyeppfajok virítanak, mint például a magyar sóvirág.
Ligeterdők, ártéri rétek védett, szép virága a kockásliliom. Lilásbarnás szirmain világos kocka alakú foltok vannak. Olyan, mint egy sakktábla. Innen ered a neve, de számos más népi elnevezése is van. A Rába, Zala menti ártéri réteken tavasszal még több helyen tömegesen virít, de máshol már ritka, és sok helyről ki is pusztult. Sajnos a helyi lakosság virágát csokorba szedve árulja és hagymáit is kiássák, hogy kertbe ültessék.
Így csengettyűként bókoló finom szépségű virágát egyre ritkábban láthatjuk.
Kockásliliom tarkállik a ligeterdőkben, ártéri réteken
J. K. M.
