Bagolyfajaink

Full text search

Bagolyfajaink
Magyarországon nyolc bagolyfaj fészkel, köztük az Európában legtermetesebb uhu (Bubo bubo) is. A barna alapon feketén mintázott, narancsvörös nagy szemeivel és hosszú tollfüleivel jellemezhető bagoly az Északi-középhegységben költ néhány párban. Zsákmánylistája rendkívül változatos, a fiatal rókától lefelé a törpeegérig mindent megfoghat. Előszeretettel vadászik sünökre, a kifordítva talált tüskés bőrök mindig az uhu jelenlétére utalnak. Kedveli a kőbányákat, ahol sziklapárkányon költ. Fészket, mint a baglyok általában, nem épít, 3-4 fehér tojása a csupasz sziklán, az ott lévő törmeléken fekszik. A 31-36 nap múlva kikelő fiókák már háromhetes korukban elhagyják a fészket, a környéken rejtőznek el, de csak két hónapos korukban válnak röpképessé.Tollfülei vannak a nálunk költő legkisebb bagolynak, a füleskuviknak (Otus scops) is. Az egyetlen vonuló baglyunk, a telet a trópusi Afrikában tölti. Hazánkban a Dunántúl és az Északi-középhegység néhány pontján kis számban költ. Harkályodúkat foglal el, de megtelepszik a tág lyukú mesterséges fészekodúkban is. Elsősorban nagyobb rovarokkal, cserebogarakkal, lombszöcskékkel táplálkozik, fiókáit is ezekkel eteti. Bánatos füttyentésre emlékeztető hangját például a Tihanyi-félszigeten lévő öreg tölgyesben májusi, júniusi estéken gyakran hallani.
Az öreg templomtornyok lakója a rozsdássárga alapon finoman pettyezett gyöngybagoly (Tyto alba). Tollfüle nincs, az arcán látható úgynevezett fátyol nála különösen jól fejlett, szív alakú. Igazi éjjeli madár, tanyáját csak a sötétedés beállta után hagyja el, és oda még a hajnali derengés előtt visszatér.
A mezőkön és a kertekben sok házi egeret, mezei pockot, emellett a többi bagolyhoz viszonyítva sok cickányt is fog. A baglyok a meg nem emésztett táplálékot, az épen maradó apró csontokat, szőrt és tollakat hosszúkás gombócok, köpetek alakjában visszaöklendezik. Ha ezeket szétbontogatjuk, az apró állkapcsok és koponyák, és elsősorban a fogak alapján pontosan meg lehet határozni a madár étrendjét. A gyöngybagoly zsákmánya keresése közben elsősorban a füleit használja, hihetetlenül éles hallásával pontosan "beméri" a motozás vagy cincogás helyét, és leereszkedve hegyes karmaival az avaron keresztül is biztosan ragadja meg áldozatát. A párok a táplálékkínálathoz igazodóan költenek. Ha sok a pocok, akár 10 fiókát is nevelhetnek, esetleg kétszer is költenek abban az évben, máskor kevés fiókájuk van, vagy egy évet egyszerűen kihagynak, nem költenek.
A baglyokról sokan azt hiszik, hogy nappal nem látnak, holott ennek éppen az ellenkezője igaz. Példa erre a kuvik (Athene noctua), amely a világos reggeli órákban is szívesen üldögél a kémény sarkán vagy a hodály tetején, hogy napfürdőzzön kicsit. De ha közeledünk felé, már jó előre menekül, lebukik a másik oldalon, és hullámvonalban repül tova.
A kuvikot régebben a kevéssé hízelgő "halálmadár" névvel illették. A kis bagoly a tavaszi és nyári időszakban főként nagyobb bogarakat, éjjeli lepkéket fogdos, ezek pedig szívesen repülnek a fényforrások felé, adott esetben a messzire világító ablak irányába. Régen azonban legfeljebb a nagybeteg szobájában égett gyertya, ha pedig a közelben leskelődő bagoly kuvikolt is néhányat, és a beteg éppen azon az éjszakán hunyta le a szemét örökre, semmi nem moshatta le szerencsétlen madárról, hogy ő volt a közelgő halál előhírnöke. A kuvik állománya egész Európában megfogyott, de hazánkban, különösen az alföldi tanyák, juhhodályok, vidéki vasútállomások közelében a tél végén és kora tavasszal még ma is felhangzik a szerelmes kis baglyok kiáltozása.
Az erdei fülesbagoly (Asio otus) az uhu kicsinyített mása. Ritkás erdőkben, ligetekben, parkokban szarkák vagy varjak elhagyott fészkeiben költ. Szinte kizárólag rágcsálókkal táplálkozik, 4-5 fiókáját is pockokkal, egerekkel táplálja. Az állományok télire az északabbról érkezőkkel felszaporodnak, és a fülesbaglyok kisebb-nagyobb csoportokban, fenyőfákon ülve együtt töltik a nappali órákat. Vannak olyan parkok, arborétumok, ahol már évtizedek óta rendszeresen megjelennek ősszel a telelő csoportok.
A középhegységi erdőkben gyakori, de a nagyvárosok ligeteiben és kertes részein is megtelepszik a macskabagoly (Strix aluco). A hímek huhogó, kacagó kiáltozása már december-januárban megkezdődik. A vele közeli rokonságban álló uráli bagoly (Strix uralensis) csak újabban költ a Zempléni-hegységben, időnként a Bükkben is. Ez az egyetlen hazai bagolyfaj, amely habozás nélkül megtámadja a fiókái felé mászó embert is. Mindig hátulról érkezik, és hegyes karmaival a tarkón ejthet komoly sebeket. Ezért a kutatók, akik gyűrűzés vagy más tudományos célból másznak az uráli bagoly fiókáihoz, bukósisakot viselnek védekezésképpen.

Európa legnagyobb bagolyfaja az uhu hazánkban nagyon megfogyott, mindössze néhány párja fészkel

Öreg templomtornyok lakója a gyöngybagoly. Rejtekét csak a sötétedés beállta után hagyja el, a tavaszi párosodási időben furcsa, hortyogó hangokat ad

Leggyakoribb bagolyfajunk az erdei fülesbagoly. Nevével ellentétben nem az erdőben, hanem a nyílt területeken vadászik, ahol rengeteg rágcsálót pusztít el

Európában két kányafaj él. A képen látható vörös kánya hazánkban rendkívül ritka fészkelő
S. E.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi