Köznyelv és nyelvjárások

Full text search

Köznyelv és nyelvjárások
Az írott és a beszélt köznyelv – másként: köz- és irodalmi nyelv – mindenütt nyelvjárási eredetű. A magyar köz- és irodalmi nyelv például több nyelvjárásunk elemeinek, jelenségeinek az ötvöződésével alakult ki. Irodalmi nyelvünk normái a 16. század végétől, a beszélt köznyelvéi pedig a 19. század második felétől szilárdultak meg egyre inkább, s azóta közelítik magukhoz a nyelvjárásokat, miközben persze maguk is állandóan merítenek a nyelvjárásokból.
A nyelvjárások legfontosabb szerepe, alapfunkciója az, hogy kisebb-nagyobb emberi közösségek kizárólagos, illetőleg elsődleges nyelveként a mindennapos társadalmi érintkezés eszközei, egyszersmind sajátos kultúra hordozói és közvetítői. Másik szerepük az írott és beszélt köznyelv színesítése, gazdagítása. Gondoljunk például arra, hogy költőink, íróink gyakran éltek és élnek a nyelvjárások kínálta gazdag nyelvi lehetőségekkel (Móricz Zsigmond, Tamási Áron, Sütő András stb.).
A magyar anyanyelvűek (mintegy tizennégymillió) több mint fele, hozzávetőlegesen hatvan százaléka ma is beszél valamely nyelvjárást. Korábban ez a szám jóval nagyobb volt (a magyar köz- és irodalmi nyelv kialakulása előtt minden magyar ember nyelvjárást beszélt csak), újabban, elsősorban az iskoláztatásnak, a városiasodásnak, a tömegtájékoztatási eszközök óriási hatásának köszönhetően azonban tovább csökken a nyelvjárást beszélők száma. A köz- és irodalmi nyelv és a nyelvjárások egymásra hatásának következménye az, hogy kialakult s az utóbbi két-három évtizedben elterjedt a nyelvjárást beszélők körében a nyelvjárások és a beszélt köznyelv közötti sajátos átmenetiség, az ún. táji vagy regionális köznyelviség, a tájias köznyelv. E mellett a nem feltűnő nyelvjárási sajátosságokkal színezett közéleti, nyilvános nyelvhasználati forma mellett bizalmas, családias nyelvhasználati változatként tovább élnek a nyelvjárások, amelyek ily módon nemcsak a mindennapos társadalmi érintkezés eszközei, hanem a kisebb közösségek együvé tartozásának s közösségvállalásának a kifejezői is. A magyar nyelvjárást beszélők döntő többsége ma már kettősnyelvű, hiszen elsődleges nyelvváltozata: nyelvjárása mellett annak a területnek tájias köznyelvét is beszéli, ahol él.
A nyelvjárások – mint minden élő nyelv – állandóan változnak, de eltűnésükről korai volna beszélni, sőt ezt jósolni is kockázatos volna. Mert például a vidék rehabilitációjával, bizonyos hagyományok, így a nyelviek újraéledésével erősödhet a nyelvjárások helyzete, különösen akkor, ha a nyelvjárások negatív társadalmi megítélése csökken s a nyelvjárásiasságot nem megbélyegző jegynek tekintik (gondoljunk a kabaréműsorok és egyes reklámok olcsó sikert biztosító, többnyire primitíven hatásvadász, nyelvjárásinak szánt betéteire, "utánozmány"-aira). A mai magyar nyelvjárások változásának legfőbb jellemzői: 1. csökken a nyelvjárások szerepe, mivel egyre szűkebb körben használják őket, 2. csökken a nyelvjárást beszélők száma és 3. csökken a nyelvjárások nyelvjárásiassága, minthogy a nyelvjárások – kirívó sajátosságaik egy részének visszaszorulásával – nyelvrendszertanilag közelednek a köznyelvhez.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi