A fénykor

Full text search

A fénykor
A kiegyezés után – a gyors politikai, gazdasági és társadalmi változások hatására – az "újságipar" sosem látott fejlődésnek indul. Gomba módra szaporodnak a lapok – politikaiak, üzletiek és szórakoztatóak egyaránt – a példányszámok addig hihetetlen magasságokba emelkednek, újságot olvasni ettől kezdve válik hétköznapi szokássá a társadalom valamennyi rétegében. A távoli világ eseményei is ekkor kezdik foglalkoztatni az olvasókat: a századforduló embere már tudja, hogy a New York-i tőzsde hírei vagy a japán-orosz háború eseményei egyaránt hatással vannak életére: igényli tehát, hogy olvashasson róluk. A nemzeti újságok, így a magyarok is, ebben az időben alakítják ki nemzetközi kapcsolatrendszerüket. Létrejönnek az első hírügynökségek.
A nyomdai technika ekkoriban forradalmi változásokon esik át. Ekkor jelentek meg a rotációs nyomdagépek, amelyekkel a korábbinál sokkal gyorsabban és magasabb példányszámban lehetett előállítani a lapokat: a kézi szedést pedig (részben) felváltották a modern (Linotype és Monotype) szedőgépek, melyek lehetővé tették a megnövekedett terjedelmű újságok gyors előállítását. Így vált lehetségessé, hogy a hírlapok naponta (nem egy: naponta kétszer, reggeli és délutáni kiadásban) eljuthassanak olvasóikhoz. Átalakult a lapterjesztés módja is: már nem csak az előfizetőkhöz került az újság, hanem megjelent az utcán is – kioszkokban, üzletekben lehetett megvásárolni. S a nagyvárosok forgalmas pontjain ekkoriban tűntek föl az első rikkancsok (nálunk 1896-ban; ekkor született e szavunk is az újfajta foglalkozás jelölésére) kezükben a friss sajtótermékekkel. A megváltozott körülményeknek, az újfajta igényeknek megfelelően tartalmilag is megváltozott az újság. A hosszadalmas elemzések, tudományos igényű dolgozatok kora lejárt. A frissesség, a híranyag gazdagsága, a szenzációs értesülések váltak egyre fontosabbá. Az újságírás ekkorra vált igazán szakmává. Új műfajok sora született: a tárca, a riport, az interjú. Átalakultak, kibővültek, modernizálódtak a szerkesztőségek is. A Pesti Naplónak például 1893-ban százötven munkatársa van (beleértve a nyomdászokat), közöttük 32 újságíró: külpolitikai elemzők, képviselőházi és rendőri tudósítók, riporterek, levelezők. Egy korabeli felmérés szerint 1900-ban Magyarországon több mint ezer (!) lap jelent meg, s a fővárosi napilapok száma húsz volt. Nem csoda, hogy e feltörekvő korszak tipikus hőse a zsurnaliszta, az újságíró. Aki nem születése, de tehetsége révén szerez országos hírnevet, a nyilvánosság erejében bízva leplezi le az igazságtalanságokat, kormányokat buktat és panamákra derít fényt; s aki a kordivatnak megfelelően, egy kicsit ködlovag is. Nappalait kávéházakban, éjszakáit redakciókban tölti, s hajnaltájt füstös kiskocsmák homályában tűnik el. E képben persze sok a legendás elem. Nem csoda, hisz az újságíró irodalmi figuráját a korszak legkiválóbb írói rajzolták meg, kik pályájuk hosszabb-rövidebb szakaszán szinte valamennyien újságíróskodtak is. Mégpedig "napi robotos"-ként, nemcsak cikkíró "külső munkatárs"-ként. Mikszáth és Ady, Juhász Gyula és Kosztolányi, Somlyó Zoltán és Molnár Ferenc vagy Szép Ernő a hírlapi publicisztikában is jelentőset alkotott. Ekkoriban születnek meg az újságíró-regények jellegzetes típusai is, mint Bródy Sándor (1863-1924) műve, A Nap lovagja (1898) vagy Heltai Jenő (1871-1957) remeke, a Jaguár (1914).
E korszak legfontosabb lapjai a – már említett – Pesti Napló mellett a Pesti Hírlap (1875-1944), a Légrády-testvérek vállalkozása, a Budapesti Hírlap, Rákosi Jenő (1842-1929) lapja, a Budapesti Napló (1896-1918), amelyet Vészi József (1858-1940) vezetésével azok az újságírók hoztak létre, akik a Pesti Napló szerkesztőségéből távoztak. E lapok nem a pártpolitika szócsövei voltak, a liberalizmus különböző irányzatait képviselték, független módon – és üzleti vállalkozás keretében.
Ebben az időben született meg a hivatalos kormánylap, a Budapesti Közlöny (1867-1944). Ekkor jelenik meg Magyarországon egy újfajta, délutáni laptípus is, a bulvárlap, amely közérthetőbb, olvasmányosabb, szórakoztatóbb, olcsóbb, mint reggeli társai. Gyakran közöl szenzációs leleplezéseket, meglepő híreket. Újfajta olvasási szokásokat is feltételez: valóban utcára való, arra szolgál, hogy a tisztviselők, munkások tömegei a munkahelyükről hazafelé tartva átlapozzák. Első bulvárlapunk az 1896-ban megjelenő Esti Újság volt. A műfaj hazai klasszikusa azonban Az Est (1810-1939), amely dinamizmusával, merészségével, újfajta, harsány hangjával hamarosan a legnagyobb példányszámú lap lesz: naponta kétszázezret adnak el belőle. Ez volt a "kisemberek" tipikus újságja: riporterei nemcsak szörnyű bűncselekményekről tudósítottak – Tarján Vilmos (1881-1947), a korszak legíresebb bűnügyi tudósítója nemegyszer előbb kinyomozta egy-egy ügy tetteseit, mint a rendőrség -, nemcsak a filmsztárok magánéletébe kukkantottak be, de gyakran a nagypolitika titkos játszmáit is leleplezték. Az Est újságírói tárták például a nyilvánosság elé a frankhamisítási botrány tényeit: a kormányszervek (bármennyire szerették volna) már nem tudták eltussolni az ügyet.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi