A késő reneszánsz Magyarországon
A késő reneszánsz Magyarországon
Elsősorban az erdélyi protestáns udvari élet, a fejedelemség vonzáskörében bontakozott ki szűk körben a 17. század első négy évtizedében a manierista irodalom. Inkább a manierista stíluseszközök megjelenéséről van szó egyes művekben, mint tudatos manierista szerzőkről. A Balassi költészetét átértékelő Rimay János (1570 k.-1631) tevékenysége is részben az udvari kultúrához kapcsolódott; ő Bocskai István halálát követően köl tözött vissza Felső-Magyarországra. Versei merőben új hangot hoztak a magyar irodalomba. A nemzeti nyelvű politikai-gondolati líra első képviselője, hatása a kuruc költészeten át a Himnuszig kimutatható (Oh szegény megromlott s el fogyott magyar nép . . .). Rimay művelte az Európa-szerte divatos embléma (a. m. jelkép jelvény) költészetet, szerelmi lírájában egyénien alkalmazta a meghökkentés módszerét költői képekben és rímelésben ("szelence" – "kemence" – "Velence"). Verseiben szerepet kapott a sztoikus belenyugvás, mértéktartás gondolata (Ez világ, mint egy kert...). Justus Lipsiussal levelezett, műveit olvasta, s Rákóczi Györgyhöz küldött levelében (1629. május 25.) megírta az első magyar nyelvű irodalmi kritikát Prágai András frissen megjelent Guevara-fordításáról (Fejedelmeknek serkentő órája, Bártfa, 1628). Levelében kifejezésre juttatta manierista esztétikai felfogását. A lutheránus Rimay irodalmi és közéleti tevékenységében a vallási tolerancia volt a meghatározó. A későbbi erdélyi fejedelem, Rákóczi György támogatásával megjelent Prágai András-fordításon kívül Erdélyhez kapcsolódnak egyéb sztoikus-moralizáló-manierista alkotások: Ecsedi Báthory István meditációi (1603-1605), Thordai János Epiktétosz-fordítása (1630 k.), Laskai János Lipsius-fordításai (1641).
A manierizmusra jellemző költői kísérletezés megvan az élete jelentős részét Németországban töltő Szenci Molnár Albert (1574-1634) életművében is (latin verseskötete: Lusus poetici, Költői játékok, Hanau, 1614), aki írói, tudósi tevékenységével részben a magyar református egyház szolgálatában állott (Németországban megjelent zsoltárfordítása, katekizmusa, a Károlyi-biblia új kiadása, imádságos könyve, Kálvin-fordítása), részben a hazai tudományosságot lendítette fel (szótára és nyelvtana). A református gyülekezetekben ma is éneklik a magyar költészet maradandó értékeit jelentő zsoltárfordításait, köztük a "Tebenned bíztunk eleitől fogva..." kezdetű 90. zsoltárt.
