A felvilágosult abszolutizmus kora
A felvilágosult abszolutizmus kora
Mária Terézia véleménye a protestáns egyházakról így fogalmazódott meg: "Nem kívánjuk az üldözést, de a türelmet sem." Uralma alatt jelentősen bővült a katolikus egyház intézményrendszere, a protestánsok viszont "szabály- és törvényellenes működés" miatt ismét templomokat és iskolákat veszítettek. A katolikus hitre való áttérés ebben az időben is komoly hivatali, anyagi és egyéb előnyökkel járt; míg a katolikusok iskolahálózatukat jelentősen bővítették, a protestáns iskolák csak egy tanítót foglalkoztathattak.
II. József a hazai protestáns egyházakat érintő legkedvezőbb rendelete a türelmi rendelet volt. Ennek értelmében a reformált egyházak minden olyan településen, ahol száz nem katolikus család élt, emelhettek templomot és tarthattak nyilvános istentiszteleteket. Megszorítás ezekkel a templomokkal kapcsolatban annyi volt, hogy továbbra sem lehetett tornyuk, harangjuk és utcára közvetlenül nyíló bejáratuk. Az építési lehetőség a templomokon kívül a paplakokra és iskolákra is kiterjedt. Ettől kezdve protestánsok is juthattak közhivatalhoz, és megszűnt a katolikus egyház ellenőrzési és bírósági illetékessége a máshitűek felett. A császár újraszabályozta a vegyes házasságok ügyét is: megszűnt a reverzális; a gyermekek nemük szerint követték szüleik vallását. Megszűnt a katolikusból a protestáns egyházak valamelyikébe való átlépés tilalma: annyi megszorítás maradt, hogy az átlépni kívánó félnek átlépési szándékának bejelentését követően hathetes katolikus oktatást kellett kapnia. Protestáns lelkészek is jogot kaptak keresztelési anyakönyvek vezetésére.
Mindezen pozitív fejlemények mellett azonban II. József néhány rendelkezése a protestáns gyülekezeteket érzékenyen érintette: ilyen volt az iskolák állami felügyelet alá helyezése, a német oktatási nyelv kötelezővé tétele. A felekezetközi iskolák felállításának terve is nagy visszatetszést keltett ugyanúgy, mint az a szándék, hogy a csak egy templommal rendelkező falvakban e templomot a felekezetek közösen használják.
A korlátozások és sérelmek apadása mellett a 18. század fontos állomásnak bizonyult a protestáns egyházak életében. Ekkor alakultak ki a protestáns népi vallásosság és kegyesség máig ható elemei. Fénykorát élte a hazai protestáns iskolarendszer: a reformátusok Debrecen, Sárospatak, Nagyenyed, Kolozsvár, Marosvásárhely, az evangélikusok Pozsony, Sopron, Nagyszeben, Eperjes kollégiumaiban folytattak magas szintű oktatómunkát. Ezekben az iskolákban egyre nagyobb teret kapott a természettudományos képzés. Tessedik Szarvason létesített mezőgazdasági iskolája a közvetlenül gyakorlati célú oktatás irányába mutatott.
