A modern neotomizmus születése hazánkban
A modern neotomizmus születése hazánkban
XIII. Leó pápa 1879-ben kiadott, Aeterni Patris kezdetű körlevele a katolikus bölcselet megújításának feladatát azon a módon mondta elvégezhetőnek, ha a katolikus gondolkodók visszatérnek Aquinói Szent Tamás Arisztotelészen alapuló skolasztikus bölcseleti rendszeréhez; rekonstruálják azt és szembesítik a modern filozófia és a modern világ problémáival. E felszólításnak engedelmeskedve indult meg a hazai katolikus bölcseletben is a skolasztikus-neoskolasztikus irányú tájékozódás: megnövekedett a filozófia jelentősége a keresztény tudományok sorában, katolikus tudósok pedig hamarosan a hazai filozófiai közvélemény nyilvánossága elé léphettek a magyar filozófiai életben helyüket megálló alkotásaikkal. E fejlődés első szereplője Kiss János, a magyar Szent Tamás Társaság alapítója, a Szent István Akadémia kezdeményezője, pesti egyetemi tanár volt, aki fordítóként és népszerűsítőként is komoly szerepet vállalt a hazai neotomizmus életre hívásában. Művei egyik visszatérő témája – a neotomizmusnak általában is problémája – Isten létének filozófiai eszközökkel való bizonyítása, amelynek tárgyalásakor Szent Tamás öt istenérvét – az Isten létére az okság, a célszerűség, a mozgás, a létesítés és a létezők hierarchiája alapján következtető érveket – a modern természettudományokkal szembesítve is érvényesnek találja. Munkássága másik fő kérdése értelem és hit viszonya mint ismeretelméleti probléma. Értelmezésében a tárgyak és a megismerő alany az érzéki ismeretben találkozik; ezt általánosítja az értelem, amely a tárgyakat és az érzékelést meghaladva a szellem, Isten mint általános tárgy belátása felé halad.
A századfordulót követő két évtized hazai katolikus bölcseletét foglalkoztató kérdések sorában kettőnek van kiemelkedő jelentősége; az egyik az anyagelvűség, a materializmus tarthatatlanságának a darwinizmussal és az evolúciós elméletekkel szembeni igazolása, a másik pedig annak igazolása, hogy az Isten léte melletti filozófiai érveket a modern természettudomány eredményei nem képesek megrendíteni. Az előbbiben, a darwinizmusvitában főképpen Dudek János nevét érdemes említeni, aki – egyebek között – azzal utasítja el a természetes leszármazás elméletét, hogy annak következetes alkalmazása olyan mechanikus biologizmushoz vezet, amely kizárja vagy megmagyarázhatatlanná teszi a tudat, a szellem, a lélek – végső soron a természetfeletti valóság létezését, vagy azt puszta anyagi folyamatokra redukálja. A természetbölcseleti-természettudományos megközelítés jellemzi a korszak másik katolikus bölcselőjének, Bognár Cecilnek a munkásságát. Egyik jellegzetes kérdése a világ végessége vagy végtelensége, fizikailag és kozmológiailag lehetséges alternatíváinak bölcseleti értékelése. Az anyag és az energia megmaradásának elve alapján zárt és véges világra következtet. Bognárt értékelméleti kérdések is foglalkoztatták: a neotomizmus és a neokantiánusok badeni iskolájának szintézisére törekedve az értékvilág olyan értelmezésével kísérletezett, amelyben "a normatív elvek érvényessége független a valóságtól", tehát csak az értékeket állító Istenből származtatható. Általános, leginkább vallásbölcseleti kérdések megválaszolásán fáradozott a korszak jeles bencés gondolkodója, Kühár Flóris, aki Szent Tamás mellett már igen modern bölcseleti eszmék, így a fenomenológiai filozófiák irányába is tájékozódott. Az ő vallásbölcseleti gondolatmenetének alapproblémája a vallási ismeret és a vallási élmény viszonyának elemzése. Véleménye az, hogy a racionális gondolkodás, a tudás csak korlátozottan képes az isteni megragadására. A vallási tudat nem azonos a vallásról (annak tárgyáról, tartalmáról) való bármilyen tökéletes tudással; van egy tapasztalat feletti tudás, amely az abszolút valóságra irányul, ám ez számunkra nem a filozófiai, hanem a lélektani elemzésben ragadható csupán meg. Kühár itt a német fenomenológusokkal keveredik vitába: azok – főként Scheler – azt állították, hogy a valóságon túllépő metafizikai szemlélet a végső alapelvek felismeréséig eljuthat, de e végső alapelvek személyes voltának, Istennek állításáig már nem.
