Horváth és Schütz

Full text search

Horváth és Schütz
A 20. század első felében az eddig említetteken kívül még jó néhányan szóhoz jutottak: Bangha Béla a politizáló, közéleti kereszténység, Jehlicska Ferenc a társadalombölcselet, Jánosy Ferenc a metafizika és az etika, Platz Bonifác a természetbölcselet területén szerzett nevet magának. Mindannyiuk munkásságánál jelentősebb azonban a neotomizmus két nemzetközi rangú hazai képviselőjének, a tanítványok sorát nevelő piarista Schütz Antalnak és a dominikánus Horváth Sándornak a működése. Schütz pályáját természetbölcseleti írásokkal kezdte, és behatóan foglalkozott kora kísérleti pszichológiájával is. Későbbi, igazi munkaterülete a dogmatika; ez irányú szintézise a filozófiai alapok és a bibliai szemlélet szintézise révén időtállónak bizonyult. Kifejezetten filozófiai jellegű munkásságának egyik fő problémája Isten és a történelem viszonyának tisztázása, amelyben "az időnek az örökkévalósággal való találkozását és összefüggéseit az évszázadok folyamán" akarja megérteni. Elméleti megoldása a végesnek, a történelminek a végtelenre, az istenire való ösztönös ráutaltságát feltételezi; egy olyan modell, amelyben a történelem létének feltétele és alapja az üdvtörténet. Schütz másik, sokat forgatott bölcseleti írása valójában tankönyv; a skolasztikus rendszer összefoglaló bemutatása, de korántsem csupán a hasonló tárgyú művek reprodukciója; a modern pszichológia és a kortárs filozófia eredményeit is beépíti keresztény rendszerébe.
Az élete jelentős részét külföldi egyetemek (Róma, Freiburg) professzoraként töltő Horváth Sándor a neotomizmus eredeti gondolkodású képviselője volt. Szent Tamás alapján tagadta, hogy a tulajdon csak mint magántulajdon felel meg a természetjog elveinek. Több írásában avatott kézzel rajzolta meg Aquinói Tamás pályaképét. Írásai zömének témája azonban a klasszikus metafizika kategóriáinak értelmezése; a relációk metafizikájáról, ismereteink eredetéről, az istenkérdés skolasztikus szellemű értelmezéséről közölt jelentősebb írásokat. Egyik utolsó írása a filozófiailag igényes hitvédelem új útjait jelzi: véleménye szerint ennek nem a modern gondolkodás véleményének lépésről lépésre való elutasítása, hanem egy olyan pozitív filozófiai kifejtés a feladata, amely a keresztény hit filozófiai ésszerűségét és igazságát hivatott megalapozni.
A hazai katolikus bölcselet fejlődésének a 40-es évek második felében vége szakadt. Korábbi képviselői közül többen ekkor már nem éltek, másokat félreállítottak, a soraiban megtizedelt új nemzedék pedig a marxizmus hegemóniája jegyében kiszorult a filozófiai közéletből, és csupán az egyházi főiskolák falai között dolgozhatott tovább – hosszú időre megfosztva külföldi kapcsolataitól, publikációs lehetőségeitől.

A századelő modern szellemű katolikus gondolkodásának vezéralakja: Prohászka Ottokár

Emlékkönyv Horváth Sándor, a legjelentősebb magyar neotomista gondolkodó tiszteletére

Schütz Antal, a két háború közötti hazai katolikus tudományosság vezető egyénisége
H. P.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi