Műhelytitkok

Full text search

Műhelytitkok
A 19-20. századforduló idejére a nótaszerzés elérte csúcspontját. Kialakultak és a továbbiakra nézve mintegy kötelezővé váltak a formaszerkesztés sablonjai. A négysoros dallamversszak egy-egy sorát egy-egy betűvel jelölve, például ilyenek: AA5BA vagy AAkBA – ahol tehát a második dallamsor abban különbözik az elsőtől, hogy annál öt hanggal magasabban szól, vagy azonos hangmagasságon marad, de sorvégződése (kádenciája = k) különbözik az első sorétól. Ezek és hasonló egyszerű, a népdaléval többé-kevésbé azonos strófaszerkezetű dallamok leginkább abban különböznek a régebbi népdalokétól, hogy európai értelemben vett, ún. funkciós harmóniákkal harmonizálhatók. A nótaszerzők, különösen századunkban, a sablonosság unalmát leginkább azzal próbálták elkerülni, hogy a sorok szótagszámát növelték, a dallamot pedig a megkívánt harmóniába beleillő, de nehezebben énekelhető hangközlépésekkel és kromatikával próbálták igényesebbé és változatosabbá tenni. Századunk nótaszerzői maguk is tudatában voltak a nótaszerzés sablonossá válásának. Egy 1937-ben megjelent "útmutató magyarnótaköltők és zeneszerzők számára" arról is eligazít, hogyan lehet a bevált sablonok felhasználásával nótát írni, hiszen "Minden magyar ember – magyar nótaköltő is!" (Farkas Imre, Nádor József: Hogyan születik a magyar nóta?)
Századunk folyamán valóban nagyon sokan megpróbálkoztak a nótaszerzéssel; ez úgyszólván tömegsporttá vált. Megbízható becslés szerint a két világháború között legalább 20 000 nótát "csináltak". Igaz, abban az időben az igény is nagy volt új nóták iránt – városon és falun egyaránt. Egy példa: 1920 és 1940 között, vasárnap délutánonként, a Zeneakadémia nagytermében, jórészt válogatott közönségből álló zsúfolt ház előtt, a nótaszerző Balázs Árpád – saját nótáit cigányzenekar-kísérettel énekelve és hegedülve – mintegy száz koncertet adott. Balázs Árpád (1874-1941) nótáinak száma kétszáz körül van; ebből egytucatnyi az, ami ma is közismertnek számít: Ahogy én szeretlek, nem szeret úgy senki; Gyere velem akáclombos falumba; Piros pettyes ruhácskádban; Valakinek muzsikálnak stb. Időrendben Balázs elé kívánkozik a századfordulónak, ill. a század elejének másik két nagy nótaszerzője. Dóczy József (1863-1913) és Fráter Loránd (1872-1930). Közismert Dóczy-nóták (kb. ötszázból!): Darumadár útnak indul; Megáradt a patak; Nádfödeles kis házikóm; Édesanyám kösse fel a kendőt a fejére; Szeretőt keresek. A földbirtokos huszárkapitány Fráter 32 éves korában azért lépett ki a hadseregből, hogy több időt szentelhessen a nótaszerzésnek és koncertezésnek: ő is cigányzenekar élén hegedült és énekelte a maga és mások nótáit; ilyen szerepben népszerűsége egy alkalomra még New Yorkba is eljuttatta. Nevezetesebb nótái: Esik eső sűrű cseppje (Száz szál gyertya); Hívlak akkor is, ha nem jössz; Ott, ahol a Maros vize; Tele van a város akácfa virággal.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi