Drámái
Drámái
Az epikus szövegalakítású magyar drámát görög és francia inspirációkkal, az ibseni és csehovi dramaturgia számos vívmányával gazdagította, mély gondolatisággal újította meg. A Bodnárné (1931) és az Erzsébet-nap (1940-1946) szorosan kapcsolódik a Gyász világához. A Villámfénynél (1936) a Bűn drámai ikerpárja. Az igazságszeretet által felidézett tragikum drámaváltozata a VII. Gergely (1938), melynek „sorskörökbe tipró” főalakja „egy démon természetével” tört szent dolgokra, hogy megőrizze a közösséget megtartó eszmék tisztaságát. Szavait Németh saját sírfeliratának szánta: „Szerettem az igazságot, gyűlöltem a hazugságot”. A Bethlen Kata (1939) az „erdélyi Antigoné” sorsának történelmi példázata: „...ha kövenként szedik szét a régi Erdélyt, én az utolsó szegletkövön akarok gubbasztani és fohászkodni.” A „sziget-család-nagycsalád” eszményeinek foglalata a Mathiász-panzió (1940-1945). Hősnője, Gróti Ágnes etikumra emelt minőségeszményt képvisel. Szigete már „olyan Noé-bárka, melynek nem lesz Ararátja”.
1945 után Németh érdeklődése a „kor mitológiája”, a történelem felé fordul. A magyar küldetéstudat tragikumát jeleníti meg a Széchenyi (1946). Tudatosítja: „Minden fej Isten kápolnája, de a Széchenyié: székesegyház.” Széchenyi végső, nemzetébresztő tette: a „szent csontok lerakása”. Önfeláldozása tiltakozás a zsarnoki „üdvözítéssel” szemben. Halálával is népe életjussát, hitét, jogát és öntudatát erősíti. A dráma igazi színpada a lélek. A Galilei (1953) hőse egyetemes célt szolgál, kikényszerített esküjét megtagadja: „nem az életéért áldozza fel becsületét, hanem a tudományért, az emberekért.” A Két Bolyai (1961) a magyar tudomány erdélyi héroszainak és tragikus küzdelmüknek állít emléket. A „történelem eszközeit”, az erőszakmentességet és fanatizmust kutatja a Gandhi halála (1962). A Csapda (1966) Bulgakov és Iwaszkiewicz Puskin-drámájának magyar párja. A Négy próféta ötödik szereplője Deuterojazia, akit „a zsidó közösségen túllátó tapasztalat tanított meg népe javára világméretekben gondolkozni, s missziót találni.”
Németh László legfőbb példaképei az erkölcs hősei: Tolsztoj, Gandhi, Albert Schweitzer. Monumentális vállalkozásaiban, haláláig, 1975-ig mindig etikai és közösségi megfontolások motiválták.
Németh László 1965. április 30-án Bécsben átveszi a Herder-díjat
Németh László a sajkódi ház teraszán
