A Kárpát-medencei magyarság mintegy harmada történelme folyamán először 1920 után került kisebbségi helyzetbe. Az I. világháborút követően négy államhoz (Ausztria, Csehszlovák Köztársaság, Román Királyság, Szerb-Horvát-Szlovén Királyság), a II. világháború után öt államhoz (Ausztria, Csehszlovákia, Szovjetunió, Románia, Jugoszlávia), Jugoszlávia, Csehszlovákia és a Szovjetunió felbomlása óta pedig hét államhoz (Ausztria, Szlovákia, Ukrajna, Románia, Kis-Jugoszlávia, Horvátország, Szlovénia) tartoztak, s a hét állam hét különböző államnyelv fennhatóságát is jelenti. A magyarság politikai-állami szétszakítottsága nemzetközi jogilag – nemcsak a közvetlenül érintett országok vonatkozásában – érvényesített és többszörösen megerősített állapot. A kisebbségek védelmét, jogaiknak – beleértve a nyelvhasználati jogokat is – az érvényesítését ezzel szemben nem szavatolják szankcionált erejű nemzetközi szerződések. A kisebbségi magyar nyelvterület az utódállamok politikai és gazdasági intézkedéseinek a következtében is folyamatosan zsugorodik, a korábban kizárólag magyar lakosságú területek és települések nagy része pedig vegyes lakosságúvá válóban van. Gondoljunk a románok tömeges erdélyi betelepítésére, a csehszlovák-magyar lakosságcserére, vagy a magyarok menekülésére, kivándorlására Romániából és Kis-Jugoszláviából.
A Kárpát-medencei magyarság visszaszorítása Trianon óta folyik változó intenzitással és különböző módszerekkel. Az utódállamokbeli magyar kisebbségek története a maga hullámhegyeivel és -völgyeivel egyértelműen azt mutatja, hogy az állampolitika alaptörekvése nem csupán a szétszakítottság véglegesítése, hanem a magyar kisebbség asszimilálása, tehát az államhatárok etnikai határrá változtatása.
A magyarság részesedési aránya
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.