A kódexek nyelvi anyagának felhasználásáról

Full text search

A kódexek nyelvi anyagának felhasználásáról
Néhány szempontra feltétlenül tekintettel kell lenni a kései ómagyar kor kódexszövegeinek nyelvtörténeti kutatásra való felhasználásakor. Mint már említettük, a szövegek jobbára másolatok, olykor többszörös másolatok. A nyelv ebben a korban, mivel a nyelvi norma kialakulása még váratott magára, területi nyelvváltozatok, nyelvjárások együttese volt. Így tehát a különféle nyelvjárásokat beszélő szövegalkotók (fordítók, de elsősorban a másolók) saját, olykor tulajdon személyükben is kevert nyelvjárásuknak megfelelően hagytak nyomokat a szövegeken. Természetesen ebben a korban a szövegek tagolásának, központozásának ma megszokott módjait is hiába keressük: a mondatzáró írásjeleket, mondatkezdő nagybetűt, tagmondatokat elválasztó vesszőket – a mainak megfelelő funkciókban. A mondattani és szövegtani vizsgálódások első lépéseként a szövegeket szövegmondatokra, tagmondatokra kell tagolni. Ehhez a művelethez segítséget nyújthat a latin forrásszöveg, de természetesen figyelembe kell venni az egyes emlékek saját belső tagolási gyakorlatát is. A hangtani, alaktani, nyelvjárási kutatások nehezítője az igen tarka hangjelölés, a betűértékek és hangértékek egymáshoz való viszonyának sokfélesége. Egy ö hangot jelölhet például stb., más oldalról egy w betű lehet v, ü, ű, u, ú hangértékű is. Általában azoknak a magyar hangoknak a jelölésében mutatkozik a legnagyobb tarkaság, amelyek nem felelnek meg a latin hangoknak. A mássalhangzók és magánhangzók hosszúságának jelölése többnyire – ha egyáltalán figyelnek rá – rendszertelen. Ennek aztán olyan kihatásai lehetnek, hogy például egy monda vagy parancsola igealakról nem dönthető el, hogy alanyi vagy tárgyas ragozást takar-e, azaz az ige az adott esetben milyen vonzatstruktúrájú. A hangjelölésnek egyébként alapvetően két nagy típusa mutatkozik a kódexírói gyakorlatban: az egyik a kétjegyű mellékjeltelen (ebben az esetben egy ö hang jelölése ev, ew lehet), a másik az egyjegyű mellékjeles jelölésmód, de természetesen a nagy tarkaság miatt ezeknek a keverékei is előfordulnak. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a hangjelölés típusa és a fonémák megterheltsége között összefüggés van: kimutatható, hogy egy erősen ö-ző nyelvjárású kódex általában a kevésbé fáradságos, „gazdaságosabb” -féle jelölést használja, míg az ún. e-ző kéziratokban az ew-féle hangjelölés uralkodik.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi