A korszerű szakszókincs megteremtése

Full text search

A korszerű szakszókincs megteremtése
A kitartó kritikával lassacskán elérték, hogy sok szabálytalan alkotású szó kihullott a nyelvből: áldozár = áldozópap, áponc = ápolt, berzerő = villamosság, dolgozda = laboratórium v. műhely, dülényded = romboid, ferdény = trapéz stb. Megállították a német mintákra alkotott igetöves összetételek (véderő, rakpart stb.) továbbszaporítását, s a régiek közül is többet sikerült szabályosra igazítaniuk: gyúpont = gyújtópont, látideg = látóideg, kötjel = kötőjel stb. Még jelentősebb az idegenszerűségek (germanizmusok) visszaszorítása: szerezze meg az ismeretségét = ismerkedjék meg vele; ez onnan jön = ez onnan van, onnan ered, az az oka; egyre jön ki = egyre megy, mindegy; vagy legalábbis mellettük (szinonimaként) magyaros fordulatokat terjesztettek el: jól, szépen veszi ki magát = jól, szépen mutat; stb. És lehetne még hosszan sorolni az efféléket.
De nem ezeknek az egyes kis csatáknak a megnyerése volt az igazán fontos. Volt már róla szó, hogy a kiegyezéssel újra megnyílt az út a tudományok hazai fejlesztése előtt, és ez szükségképpen magával hozta (mint a reformkorban), hogy meg kellett teremteni a szaktudományok korszerű magyar szókincsét. Az iskoláztatás nyelve az elemi iskoláktól az egyetemekig magyar lett; következésképpen minden iskolafokozat minden osztálya számára minden tantárgyból meg kellett írni a tankönyveket; magyarul kellett előadni és magyarázni az osztálytermekben. A gyorsan fejledező ipart, a kereskedelmet, az államigazgatást stb. magyarul kellett megszervezni. Mindez hihetetlen tömegű új szó alkotására és elterjesztésére kényszerítette a tudósokat csakúgy, mint a tankönyvírókat, az iparosokat, a kereskedőket, jogászokat stb. És gyorsan kellett cselekedni. Ezt a nagyarányú szókincsbővítést joggal tarthatjuk a reformkori nyelvújítás századvégi megismétlődésének.
A különbség mégis nyilvánvaló és lényeges. Az ortológiától szorítva, de attól segítve is (az ortológusok nem tilalmazták új szók alkotását, ha azok helyesek voltak) a tudományok művelői is, a gyakorlat emberei is felhagytak a helytelen képzésű neologizmusok gyártásával és erőltetésével; e helyett arra törekedtek, hogy szabályosan alkotott új magyar szavakkal jelöljék az új fogalmakat. Többnyire sikerült is; a múlt század végén az új ortológia jegyében véghezvitt nagy munkának haszonélvezői vagyunk mind a mai napig.
A nyelvművelés – alkalmazott nyelvtudományi ág lévén – nem nélkülözheti a tudományos alapokat. A századvég nyelvtudósai (mind az Akadémia, mind a Nyelvőr köré csoportosulók) máig ható alapművekkel ajándékozták meg a nemzetet. Nagy késéssel ugyan, de végre elkészült a Czuczor-Fogarasi-féle mű, A magyar nyelv szótára (I-VII.; 1862-1874). Kora nyelvét frissebben tükrözte Ballagi Mór munkája, A magyar nyelv teljes szótára (I-II.; 1867-1872). Sok-sok buzgó nyelvjáráskutató tájszógyűjteményeinek anyagát összegezte Szinnyei József Magyar tájszótára (I-II.; 1893-1901). Nyelvünk múltjának szókincsét dolgozta fel Szarvas Gábor és Simonyi Zsigmond A magyar nyelvtörténeti szótárban (I-III.; 1890-1893). Ezt egészíti ki Szamota István és Zolnai Gyula Magyar oklevélszótára (1902-1906). A Budenz JózsefSzarvas GáborSzilády Áron szerkesztette Nyelvemléktár 15 kötete a régi magyar kódexek és nyomtatványok szövegét tette hozzáférhetővé (1874-1908). Margalits Ede Magyar közmondások és közmondásszerű szólások címmel jelentette meg gyűjteményét (1896). Balassa József és Simonyi Zsigmond nagyszabású közös vállalkozásából, a Tüzetes magyar nyelvtan történeti alapon című munkából, sajnos, csak az első rész (a hangtan és az alaktan) készült el (1895). Sajátos, a nyelvművelés története szempontjából felbecsülhetetlen értékű munka Szily Kálmánnak A magyar nyelvújítás szótára című összegezése (I-II. 1902-1908).
A sor természetesen még hosszan folytatható lenne, s ide kívánkozik az a megjegyzés is, hogy az említett összegezéseknek a megújítására (pl. új értelmező szótár kiadására) csak a második világháború után került sor.
Az ortológus felfogású nyelvművelés – mint irányzat – a 20. század első felének is uralkodó nézetrendszere maradt. Csak a második világháború után újrakezdett nyelvművelés tért új – a megváltozott körülményeknek megfelelő – utakra.

Az első tudományos összefoglalás a nyelvújításról
Tolnai Vilmos a nyelvújításról
 
„A nyelvjavítók tüzes buzgalma előtt előbb-utóbb szinte minden szó gyanús volt, amely nem viselte magán nyilvánvalóan származása törvényes jeleit. Egyik-másik hírlapíró, a fiatalabb tanító nemzedék lelkesen magáévá tette a nyelvjavítás ügyét, s amint előbb a szófaragás divatja járta, úgy most gombaként termettek a szó-Heródesek, pusztítván bűnöst és ártatlant” (A nyelvújítás. 1929:185).

Tolnai Vilmos (1870–1937)

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi