Az ortológusok és ellenfeleik

Full text search

Az ortológusok és ellenfeleik
Szarvas Gábor és munkatársai lázas igyekezettel láttak munkához. A Nyelvőrnek úgyszólván egyetlen száma sincs, amely ne mutatna rá nyelvi helytelenségekre, idegenszerűségekre. A folyóiratban (a szerkesztő bejelentésének megfelelően) sok a nyelvtörténeti tanulmány és adalék, a leíró nyelvtani fejtegetés, a népnyelvi közlés. Ezek a nyelvtudományi érdeken túl az ortológusok legfőbb céljának bizonyítását is szolgálták: a nyelvújítás nem hasznára, hanem kárára volt nyelvünknek.
A helytelenségek megítélésében az ortológusok szigorú elvekhez tartották magukat: hibásnak minősítettek minden olyan újabb keletű szót, amelyben az alapszó és a képző mibenléte és viszonya nem eléggé világos, nem tökéletesen szabályos.
Ennek a követelménynek szigorú alkalmazása természetesen a nyelvújításnak százakra menő szavait sújtotta. Ám nemcsak a hibásakat: gyakran a kifogástalanok is veszélyben forogtak, még ősi szavak is, amelyeknek eredetét a laikus nyelvcsőszök nem ismerték fel helyesen.
A dogmatikus ortológia elleni tiltakozás nem késett soká: mind az Akadémiában, mind az újságokban többen is visszautasították a túlzó támadásokat, egyebek közt rámutatva arra, hogy a régi neológiának megvan a maga mentsége, mert nem ismerte az újabb nyelvtudomány eredményeit, de az ortológiának nem lesz mire hivatkoznia, ha merészségben túltesz a nyelvújítókon.
Az ortológusok azonban (minden tiltakozás és figyelmeztetés dacára) tovább folytatták harcukat, s működésük nem is maradt hatástalan: a Természettudományi Közlönyben például eredményes munka indult a természetrajz (különösen a növény- és állattan) szavainak megrostálására. – 1879-ben jelent meg Simonyi Zsigmond nevezetes Antibarbarusa is, melynek alcíme: „Az idegenszerű és egyéb hibás szavaknak és szerkezeteknek betűrendes jegyzéke a megfelelő helyesek kitételével”. A kézikönyv természetesen szigorú ortológus elveket követett, különösen a nyelvújítási szavak irtásában. (Később Helyes magyarság címmel jelent meg, bővítve, szigorán sokat enyhítve.)
Az Antibarbarusnak a Budapesti Szemlében megjelent szigorú bírálata hosszú vita kiinduló pontja lett Gyulai Pál és Szarvas Gábor között. Gyulai az irodalom nevében és érdekében tiltakozott az ortológusok diktatúrája ellen, rámutatva arra, hogy a nyelvújítás történeti tény, számolni kell vele, Szarvas viszont újabb érvekkel igyekezett bizonyítani a nyelvújítás kártevéseit.
Az ortológusok vezérének cikkei közül a Magyar Nyelvőr 1882. évfolyamában megjelent „Értsük meg egymást!” sorozat emelkedik ki, amelyben Szarvas megállapítja, hogy a szépírók és az ortológusok egyaránt ellenzik az oktalan újítást, de eltérő módon értelmezik a neologizmus fogalmát. Szerinte csak a szokatlan, a nyelvileg szabálytalan alakulatok tekintendők neologizmusoknak, s csakis az ilyenek keletkezését kell megakadályozni. A múlt neologizmusairól (= helytelen szóalkotásairól) úgy nyilatkozott, hogy közülük is megtarthatók azok, amelyek általános használatúak és hézagpótlók. – Ezzel a nyilatkozatával Szarvas Gábor jelentős elvi lépést tett a megegyezés felé, de a vita nem ért véget: a pótolhatatlan szavak tekintetében nem alakult ki egyetértés.
Az ortológus-neológus háború végének közeledtét Jovannovics Györgynek és Simonyi Zsigmondnak a Nyelvőr 1890-es évfolyamában megjelent tanulmányai jelzik. Igazságot osztanak mindkét félnek; elismerik mind az ortológia, mind a neológia jogosságát, szükségességét; rámutatnak a két irányzat túlzásaira; stb. – Némi utócsatározások után az 1890-es évek második felében a két irányzat harcai már nem folytatódtak tovább.

Simonyi Zsigmond nyelvvédő könyve, az Antibarbarus

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi