Nyelvújítás a Bach-korszakban

Full text search

Nyelvújítás a Bach-korszakban
A német nyelv áradatával szemben az egyik gátat a lassan magához térő irodalmi élet jelentette; az ellenállás másik formája a nyelvújítás volt. A neológiának új hulláma indult el, amely a tudományok, különösen a természettudományok és az orvostudomány nyelvének magyarrá tevésére törekedett. Jó szándékú tudósok fogtak neki a szógyártásnak; de nem sokat törődtek azzal, hogy az új szavak megfelelnek-e nyelvünk törvényeinek. A feléledt neológiának az eltévelyedéseit az a néhány bírálat, amely a társadalom részéről elhangzott, nem tudta helyrebillenteni. Erélyesebb fellépésre volt szükség. Ennek a kiegyezés (1867) után jött el az ideje.
A kiegyezéssel egész sor olyan tényező kezdett hatni nyelvünkre, amelyeknek nyelvi következményei vitathatatlanok. Meggyorsult az ország gazdasági fejlődése, ami számos társadalmi változással járt együtt. Ezek közül a legfeltűnőbb jelenség egy nagy arányú belső vándorlás megindulása: a falvak lakossága a városokba áramlik (ipari munkások), de nagy a mozgás az egyes vidékek között is (aratók, kubikusok). Külön ki kell emelni a modern Budapest megteremtését. A kiegyezés után a szabadabb politikai légkörben újjáéledt a magyar sajtó, széles körben olvasott országos lapok születtek. Az irodalmi élet fellendült, új irányzatok jelentkeztek, jeles írók egész sora képviselte mindegyiket. Megszaporodtak a színházak. Hatalmas lendületet vett a szaktudományok fejlődése (mérnöki tudományok, vegyészet, orvostudomány, nyelvészet stb.). Az oktatásügy alapvető reformjának eredményeképpen a művelődésből addig kizárt rétegek is hozzájuthattak a kultúra javaihoz; kiépült az oktatás rendszere a középfokon és az egyetemek tekintetében is. A közigazgatás nyelve (a minisztériumoktól központilag irányítva) a magyar lett.
Nyelvi események is jelzik a korszakváltást. 1867 után a társadalmi mozgás, a művelődési viszonyok megváltozása, az irodalom és a sajtó hatása jelentősen meggyorsította az irodalmi és köznyelvnek egyrészt az elterjedését, másrészt belső egységesülését. – Korábban megindult nyelvfejlődési tendenciák felgyorsulnak, sőt le is zárulnak. Ezek közül a legfeltűnőbb talán az -nd jeles jövő idő (látand, követendi stb.) teljes eltűnése, jóllehet a reformkorban még használták az efféle alakokat. Régiessé vált az -a/e, -á/é (vára, kére, várá, kéré) időjeles múlt idő. A szenvedő igének (adatik, kéretik) az általános használatból való gyors kiszorulása ugyancsak a kiegyezés utáni évtizedekben következett be. A szóalkotás módjai közül a nyelvújítás korában a képzők szerepe meghatározó fontosságú volt; a 19. század végére azonban a szóösszetétel révén keletkezett (alkotott) szavak aránya utoléri, sőt túlhaladja a képzett szavakét.
Nem hiányzott a kiegyezés utáni korszakból a stílusújítás sem: egyszerre van jelen irodalmunkban a népi-nemzeti, az impresszionista, a naturalista, a szecessziós stb. irányzat, s mindegyiknek kiváló művelői vannak.
Ennek az időszaknak volt uralkodó nyelvművelő irányzata az ortológia, azaz a nyelv régi állományát védelmező, hagyományos sajátságait őrző, illetőleg az új elemek terjedését, meggyökerezését akadályozó nyelvészi-nyelvművelői felfogás, magatartás.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi