Az alárendelés fajtái
Az alárendelés fajtái
Az alárendelő kapcsolásformák grammatikai viszonyok jelölői: a főmondatnak valamelyik elemét (mondatrészét vagy csupán szerkezettagját) helyettesítik olyan megformáltságban, amelynek önálló predikatív (alany-állítmányi) magja van. Ebből következik, hogy annyiféle mellékmondat van, ahányféle mondatelemet ismerünk. – Felismerésüket megkönnyít(het)i a fölérendelt mondategységben a rámutató szó, az alája rendeltben a kötőszó: A fiút azért büntették meg, mert bántotta a társát. Ezek jelenléte azonban nem kötelező: A fiút megbüntették: bántotta a társát. A biztos fogódzó a rákérdezés: Miért (mi okból) büntették meg? – így világos: a mellékmondat okhatározó értékű.
Fontos a rákérdezés azért is, mert a formai eszközök megtévesztőek lehetnek. Olyan volt, mint a piros rózsa, – Olyan színe volt, mint a piros rózsának, – Olyan piros volt, mint a rózsa. A rámutató szó és a kötőszó mindegyikben azonos. Ám az első állítmányi mellékmondat; kérdése: Mit állítok? – Olyan volt, mint...; a második jelzői mellékmondat; kérdése: Milyen színe volt? – Olyan színe, mint...; a harmadik fokhatározói mellékmondat; kérdése: Mennyire piros? – Olyan piros, mint... A mindháromban előforduló mint kötőszó a mellékmondatnak nem a minőségét, csupán hasonlító jelentésárnyalatát jelzi; azaz nem a grammatikai értékét, csupán a szemantikai (jelentéstani) természetét.
