Az állítmány és az alany
Az állítmány és az alany
1. Az állítmány. A mondat szerkezeti központja. Az alannyal megnevezett (létező vagy társadalmilag elképzelt) dologra valamilyen jellemző jegyet vonatkoztat. A jellemző jegy lehet állapotszerű (statikus) vagy mozgásszerű (dinamikus); s az állítmány ezt minősíti; Az alma gömbölyű; Az alma elgurult, besorolja: A fiam katona vagy azonosítja: Tóth Gábor az édesapám. – Az állítmányon találjuk a mondatszerkezetet összetartó jegyeket (egyeztető utalást az alany személyére, számára, esetleg a tárgy határozottságára) és a mondat egészére vonatkozó egyéb jellemzőket (módra, időre utalást). Ha az állítmány névszó (főnév vagy melléknév), ezeket a jegyeket – az alapállásul szolgáló kijelentő mód jelen idejű harmadik személyű alakokat kivéve – egy segédige hordozza: A fiam orvos; én is orvos vagyok, a lányom is orvos lesz; – A gyerek beteg; anyja is beteg lehet. – Az állítmány csak mondatszinten állhat, annak felső fokozatában.
2. Az alany. Az állítmányban megjelölt jellemző jegy (tulajdonság, cselekvés, hovatartozás) hordozója; annak függvényében áll, mint a leggyakoribb (bár bizonyos állítmányfajták számára nem nélkülözhetetlen) bővítmény. Természeténél fogva főnév, főnév értékű rögzület, illetőleg alkalmilag főnévként használt más szófajú elem, esetleg alkalmi alakulat: Újból megnyílt a múzeum. – Újból megnyílt a Nagykunsági Mezőgazdasági Múzeum. – „Ismét várjuk látogatóinkat!” leng a múzeum kapuján. E főnévi (értékű) elem alanyi minősége jelöletlen; egyes jellemzőire (számára, személyére) az állítmány utal vissza. – A mondatoknak egy sajátos típusa alanytalan: Villámlik!, túlnyomó többségük alanyos. Az alany lehet lappangó: Telik neki sok mindenre.; lehet általános: Azt mondják: Ne várjunk a szerencsére!; Az ember becsülje meg, amije van.; lehet a szövegösszefüggésből vagy a beszédhelyzetből odaértett: A férfi lassan ballagott. Bicegett. – értsd: a férfi; Ne gyertek későn! – értsd: ti, akikhez szólok.
