A MONDATEGYSÉG (Deme László)
A MONDATEGYSÉG
(Deme László)
(Deme László)
Mondategységnek nevezünk minden szerkezeti, azaz konstrukcionális egységet, amely legföljebb egyetlen predikatív mozzanatot tartalmaz; akármilyen helyzetben áll is.
Nyelvtanainkban ez a rész hagyományosan ezt a címet viseli: „Az egyszerű mondat és a mondatrészek”. Az újabb vizsgálódások alapján indokoltabbnak tűnik az itt címül adott megjelölés.
A mondategység tehát olyan grammatikailag zárt szerkesztmény, melynek általában egy állítmány szolgál központjául, legtöbbnyire egy alany-állítmányi (predikatív) viszony fő tagjaként; kiegészülve annyi kötelező és lehetséges bővítménnyel (határozókkal, tárggyal), amennyi köréje, illetőleg e tagok köré szerkeszthető egy újabb állítmány megjelenése nélkül. Például: Egyetlen mondategység ez: Az évszázadok viharaiban alaposan megrongálódott várfalakat e fontos idegenforgalmi nevezetesség megőrzése érdekében hamarosan támoszlopokkal látják el. Négy mondategység viszont ez: A sofőr hirtelen fékezett, a kerekek megcsúsztak, a kocsi az árokba borult, és súlyosan megrongálódott. E példák közül ugyanis az elsőben mindössze egy, a másodikban viszont négy szerkezeti központot találunk.
| Mondatelemfajta | Mondatfunkciós részként | Szerkezettagként |
| állhat-e | fölérendeltje | állhat-e | fölérendeltje |
| állítmány | + | - | - | - |
| alany | + | az állítmány | + | igei természetű szó |
| határozószó | + | az állítmány | + | melléknévi v. igei természetű szó |
| tárgy | + | az állítmány | + | igei természetű szó |
| jelző | - | - | + | főnévi természetű szó |
A mondategység tagolódása
A mondatelemek és beépülésük
Az állítmány és az alany
A tárgy és a határozók
A jelzők
Kapcsolásformák, szinteződés, tömbösödés a mondategységben
