Kapcsolásformák, szinteződés, tömbösödés a mondategységben
Kapcsolásformák, szinteződés, tömbösödés a mondategységben
A mondatelemek kapcsolódásának két lehetőségét láttuk eddig: az azonos részek egyenrangú és szinttartó (lineáris), az egymástól eltérő természetű részek pedig egymás alá/fölé rendelt szintváltó (hierarchikus) viszonyban állnak egymással. Szokásos megnevezéssel: a kapcsolat lehet mellérendelő vagy alárendelő.
Mellérendelő viszonyban a mondatelemek minden fajtája találkozhat a vele azonossal, mégpedig a mondatszerkezetnek bármelyik szintjén. Például: Az igazgató és az osztályfőnök hétfőn vagy pénteken fogadja a szülőket: itt két (mondatszinten álló) alanyi elem és két (hasonló szintű) határozói elem alkot halmozott párt. – Az igazgató és az osztályfőnök fogadóórája hétfői vagy pénteki napokra essék: itt két (mondatszint alatt álló) birtokos jelző és két (hasonló szintű) minőségjelző alkot halmozott együttest. Az első példa képlete: yA – yH – Á – T, a másodiké viszont: yb\A – yj\H – Á. – A tehetséges, de lusta tanulók teljesítményének értékelése nehéz: itt a halmozás a mondatszint alatti harmadik mélységfokozatban található; képlete: yj3\b2\b1\A – Á. – Megbüntetjük a papírt és gyümölcshéjat eldobálva szemetelő gyerekeket: ebben két tárgy került halmozásos viszonyba, mélyen a mondat szintje alatt, képlete: Á – yt3\ h2\ j1\T.
A mellérendelésnek hagyományosan ismert fajtái: a kapcsolatos, az ellentétes, a választó viszony, s – egymás fordítottjaként – a magyarázó utótagú és a következtető utótagú. Ezek részletezőbb ismertetésének valójában a mondategész (az összetett mondat) szerkezetének tárgyalásakor van fontossága.
Az alárendelő kapcsolásformáknak a mondat szintje a kiinduló pontja. Láttuk: a szerkezeti központ az állítmány, s ennek függvényében áll az alany, a tárgy és a határozók. – A lesüllyedt, azaz előzőleg lezárt és már csak emlékeztetőül – vagyis jelzőként használt – állítmány magával viheti korábbi bővítményeit; ha igei volt, határozóját, tárgyát, esetleg alanyát; ha melléknévi, akkor határozóját, ha főnévi, akkor jelzőjét. És minthogy a mondat szintje alatt (azaz szerkezettagként) álló bővítmények általában a fölérendeltjük elé kerülnek, az ilyen szerkezet „balra bővül”. Például: Ült. – Hallgatva ült. – Kacagást hallgatva ült. – Gyerekek kacagását hallgatva ült. – Játszadozó gyerekek kacagását hallgatva ült. – Macskával játszadozó gyerekek kacagását hallgatva ült. – Talált macskával játszadozó gyerekek kacagását hallgatva ült. – A kertben talált macskával játszadozó gyerekek kacagását hallgatva ült. – Itt a szinteződésnek egyik világos példáját látjuk: mindegyik mondatelem az őt követőnek alárendeltje. Vonalszerű (lineáris) ábrázolása a szerkezetnek: h6\j5\h4\j3\b2\t1\H – Á.; ahol az állítmány (ült) a mondat szintjén felső fokozatban áll, (igenévi) határozója (hallgatva) a mondat szintjének alsó fokozatán; az ennek alárendelt tárgy (kacagását) a szerkezettagi szint első, a neki alárendelt birtokos (gyerekek) a szerkezettagi szint második mélységfokozatában, és így tovább; s a (sorrendben első, de helyzetében a legmélyebben álló) határozó (kertben) a hatodik mélységszinten.
A mondat szintjéről nézve ez a példánk két tömbből áll: az állítmány előtt egy szerkezetes határozót találni; a mondat képlete tehát: xH – Á. A szerkezet bontásakor azonban kiderül: a tömbösödés újból és újból ismétlődik; úgy, ahogy az imént, a felépülést szemlélve láthattuk, – csak épp ellenkező sorrendben. – Ám a tömbös felépítés nem mindig ilyen egyszerű. Egyik korábbi példánk ez volt: A gondos anya a beteges és féltett gyermeket minden reggel elkíséri a nemrég felépült óvodába. A mondat szintjén öt tömböt találtunk. Közülük egy volt alászerkesztetlen (elkíséri), kettő egy-egy taggal bővített (gondos anya, minden reggel), kettő két-két taggal bővített, de egyikük egyenlő rangú és szintű tagokkal (beteges és féltett gyermeket), másikuk további alászerkesztett taggal (nemrég felépített óvodába). – Sok mondatképlet ennél is bonyolultabb. Az adókból és egyéb lakossági befizetésekből származó állami bevételek nem csökkenhetnek: itt az alanyi tömbön belül a fölérendelt rész maga kétszintű (állami jövedelmek); jelzőjéhez (származó) egy alája rendelt egyszavas határozó tartozik (adókból), s azzal egyenrangúan egy olyan jelzős határozó (lakossági befizetésekből), melynek még egy alárendelt jelzője van (egyéb).
Érdemes elgondolkodni rajta: micsoda agymunkát kíván az olvasótól-hallgatótól (mondhatjuk: a „megfejtőtől”) egy-egy ilyen szövegrész megemésztése; különösen, ha tekintetbe vesszük azt is, hogy a szerkezetek „balra bővülnek”, az információ viszont „balról jobbra” érkezik.
