A képzők keletkezése
A képzők keletkezése
Ősi képzőink hangalakja rövid volt, többségük egy mássalhangzóból állt: -l, -d, -z, -sz, -j, -s, -r stb. Nyelvünk további fejlődése során növekedett képzőink állománya. Ősi, elemi képzők egymáshoz tapadásával képzőbokrok keletkeztek. Ilyen a -doz/-dez/-döz gyakorító képzőnk, amely a -d és a -z elemi gyakorító képzők összetapadásával jött létre. Ebben az esetben a két képző egymást erősíti. A -d gyakorító szerepe feltehetően halványulni kezdett, ezért járult a szóhoz még egy képző: álmodik ~ álmodozik, szakad ~ szakadozik. Hasonló módon alakult ki a mai napig termékeny -gat/-get gyakorító képző. A -g gyakorító képzős igéhez -at/-et műveltető képző járult, s így jött létre a képzőbokor. Eleinte a gyakorítás és műveltetés jelentésmozzanata is érvényesült benne: mozog ~ mozgat (‘mozogtat’). A későbbiekben a műveltető jelentés elhomályosult benne, mára egységes gyakorító képző lett belőle.
Önálló főnévből vált képzővé a -ság, melynek eredeti jelentése valószínűleg ‘domb, halom, sokaság’ volt. Képzővé először gyűjtőnevet létrehozó funkciójában vált: magyarság, hegység, majd ebből lett az elvont főnevek képzője: szépség, bátorság. A -hat/-het igeképző is önálló igéből keletkezett. Eredeti jelentése ‘előremegy, behatol valahová’. Napjainkban is jönnek létre új képzők. Ilyen képzőszerű utótag a -féle; önálló főnévből indult a képzővé válás felé a -fajta; mellékszóelemek összekapcsolódásával vált képzővé a -szerű: ruhaféle, jófajta, sarkantyúszerű.
