A szókincs gyarapodásának legváltozatosabb módja a szóképzés. A szóalkotásnak azt a módját nevezzük szóképzésnek, amelynek során egy szóból, az alapszóból képző segítségével új szót, vagyis származékszót hozunk létre.
A szóképzés általában ösztönös szóalkotási mód, a nyelvben már meglevő, hasonló alaki felépítésű és jelentésű szavak analógiáján alapul. A nyelvújítási mozgalom és az írók, költők szándékos képzései azonban a szóalkotás tudatos módjához tartoznak.
A származékszó jelentésének magvát az alapszó hordozza. Szerkezete szerint az alapszó lehet tőszó (jó-ság), képzett szó (jóság-os), egyszerű (ház-as) vagy összetett szó (sarokház-nyi). Lehet az alapszó mozaikszó (tévé-zik) és önálló szóként már nem használt hangutánzó, hangulatfestő szó is (patt-an, patt-og; rep-ül, rep-ked, rep-des). Az alapszó rendszerint jeltelen, ragtalan szótári alapalak (kert-ész), ritkán előfordul azonban jellel vagy raggal ellátott szóalakváltozat is ebben a szerepben (nagyobb-ít, sokszor-oz, éljen-ez, természetben-i).
A képző az alapszóhoz kapcsolódva megváltoztatja annak jelentését, esetleg szófaját, s ezzel együtt mondatbeli szerepét is: olvas – olvasás, só – sóz. A képzők közös jellemzője, hogy megtűrnek maguk mellett másik képzőt: kert: kert-ész, kertész-kedik, kertészked-és. Ezt a jelenséget, amikor a származékszóból képző segítségével újabb származékszót hozunk létre, továbbképzésnek nevezzük. A továbbképzés során a szó jelentése is folyamatosan változik.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.