A képzők rendszere
A képzők rendszere
Nyelvünk képzőrendszere rendkívül gazdag, a szókincs gyarapításának szinte korlátlan lehetőségeit rejti magában. A gyakorító (-gat/-get, -dogál/-degél/-dögél), mozzanatos (-an/-en, -int), műveltető (-at/-et, -aszt/-eszt) és sok más igeképző, az elvont főnevet (-ás/-és, -ság/-ség) a cselekvés eredményét jelölő főnévképző (-at/-et, -mány/ -mény), a kicsinyítő képzők (-cska/-cske, -ka/ -ke), a gyűjtőnévképzők (-ság/-ség, -zat/ -zet), a melléknévképzők (-s, -i) és számnévképzők (-d, -dik) rengeteg jelentésbeli és hangulati változat kifejezését teszik lehetővé. Egyetlen alapszóból számos más-más jelentést hordozó származékszót hozhatunk létre a képzők segítségével: mos: mos-ás, mos-ó, mos-ogat, mos-akodik, mos-hat; kert: kert-ész, kert-ecske, kert-es, kert-i. A képző jelentése nem önálló, azt a jelentésmozzanatot értjük rajta, amellyel az alapszó jelentését megváltoztatja.
A képző jelentését úgy állapíthatjuk meg, hogy megvizsgáljuk az alapszó és a származékszó jelentése közötti különbséget: leány ~ leányka: a képző ebben az esetben kisebb mértéket és bizonyos hangulati hatást (becézést) fejez ki.
