Ha a szavakat mondatba fűzzük, egymással való összetartozásukat, lazább vagy szorosabb kapcsolatukat mindenképpen jelölnünk kell valamilyen nyelvi eszközzel. Lehetnek ezek persze testetlen, vagy ahogy a szaktudomány mondja: szupraszegmentális eszközök is, amilyen a hangsúly, a hanglejtés stb. Azonban nem ez a jellemző: a szavak ragok és jelek felhasználásával épülnek előbb szószerkezetekké, majd ezek kapcsolódásával mondattá.
A jel olyan toldalék (szuffixum, morféma), mely a szó fogalmi jelentését valamilyen nyelvtani jelentésmozzanattal egészíti ki. Így például a névszóknál használatos többesjel azt fejezi ki, hogy az adott dologból nem egy van, hanem több; vagy az igéknél a feltételes mód jele azt, hogy a cselekvés nem történik meg, de a szubjektív lehetősége megvan. A jelnek tehát a jelentésre is befolyása van. Ezzel szemben a rag a jelentést már nem befolyásolja, szerepe az, hogy a szót a mondatban „elhelyezze”, mondatrészértékét meghatározza. A jelek és ragok a szó alapjelentését pontosítják, mondatbeli szerepét kijelölik, így a szavak készen állnak a mondatainkban való közvetlen felhasználásra.
Mivel a jelnek a jelentésben része van, a szótő (vagy éppen a szójelentést megváltoztató, tehát az ilyen értelemben a szó szerves részének tekintendő képző) után kell állnia. Rag csak a szóalak legvégén állhat, tehát minden szó legfeljebb egy ragot kaphat.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.