Jelentés és jelölő viszonyai
Jelentés és jelölő viszonyai
A jelentések és a jelölők közötti kapcsolat többféle lehet. Mint a nyelvekben általában, így a magyarban sem az egyjelentésű szóból van a legtöbb. Az egyjelentésű szó (melyben egy jelölőhöz egyetlen jelentés kapcsolódik) vagy ritkább, kevésbé használt elem (gavallér), vagy hosszabb összetett szó, amely valamely szaknyelvben egy tartalom pontos megnevezése
(gépkocsi-nyereménybetétkönyv-sorsolás).
(gépkocsi-nyereménybetétkönyv-sorsolás).
A magyar szavak többségének több jelentése van, azaz egy jelölőhöz több jelentés kapcsolódik úgy, hogy e jelentések összefüggenek egymással, a mai magyar beszélő számára egyik jelentés a másikból levezethető, megmagyarázható. A fény főnévnek például a következő jelentéseit adja meg az Értelmező kéziszótár l) látható energia, 2) visszavert sugárzás, 3) világos folt, részlet (képen), 4) díszes külsőség 5) dicsőség, 6) értelem, 7) derű, öröm. Ma a legtöbb magyar anyanyelvű számára egyértelmű, hogy a 4., 5., 6. és 7. jelentés egyenként metaforikus kapcsolatban áll az elsővel, sőt akár az első hárommal. A poliszémia (több jelentés) alapja többnyire valamilyen jelentéselem vagy jelentésmag, amely közös az összes jelentésnél.
A jelentéstan rövid és újszerű összefoglalása
A magyar nyelv értelmező szótárában rengeteg sokjelentésű (poliszém) szót lehet találni. A legtöbb jelentésű szavak: is (101), van (65), úgy, hogy (kötőszó) (55), csak (48), jár (47), áll (ige) (45), megy (43) stb. A poliszémia jelensége, az egy jelölőhöz járuló jelentések számának a növekedése az új jelentések egyszerű, egyszavas kifejezésének az egyik legtermékenyebb módja. A mai magyar anyanyelvűek is számtalan új jelentést tulajdonítanak egy-egy régi szónak.
A mai magyar beszélő gyakran tapasztalja azt, hogy vannak olyan szavak, amelyekhez több jelentés kapcsolódik, ám ezeknek a jelentéseknek nincsen közük egymáshoz, egymásból nem vezethetők le. A homonímia (azonos alakúság) jelensége két azonos alakú, de más jelentésű szó kapcsolata. Az azonos alakú szavak egybeesése lehet véletlen: hó ‘jégkristályokból keletkezett csapadék’ és hó ‘hónap’ zaj ‘lárma’ és zaj ‘jégzajlás’ lehet poliszémiából kialakult azonos alakúság: nyom ‘rászorít’, ‘élőlény járásának a jele’; daru ‘madárfajta’, ‘emelőeszköz’. A homonímia lehet szótári; fogoly ‘madár’, ‘rab’, nyelvtani: várnak (ige T. 3. sz., ill. főnév részeshatározói raggal) és vegyes; török (népnév, ill. E. l . sz. igealak. A homográfia esetében azonos módon írjuk, de eltérő módon ejtjük a szót; a magyarban csak a zárt ë ejtésekor beszélünk homográfiáról; mentek (E. l . sz. jelen idő, T. sz. 3. sz. múlt idő stb.). A homofónia az azonos módon ejtett, de eltérő módon írt szavak esetében áll fenn: foglya – fogja, Pápa – pápa.
Számos magyar szónak van rokon értelmű megfelelője (szinonimája). A rokon értelmű viszony a behelyettesíthetőségen, a felcserélhetőségen alapul: egy szót egy mondatban egy másikkal lehet helyettesíteni, ha e csere nem változtatja meg lényegesen a mondat jelentését: Felsietett az emeletre. – Felrohant az emeletre. A szinonimák egy semleges szó körül szinonimabokrot alkotnak, de ez nem jelenti azt, hogy minden tag mindegyik mással felcserélhető, arra csak a központi semleges elem alkalmas a többivel páronként. A Szinonimaszótár a megy igének a következő szinonimáit sorolja fel: meneget, ballag, siet, lejt, libeg, totyog cammog, halad, vonul, távozik, jár, fárad, igyekszik, tér, kísér, vezet.
A hasonló alakú (hasonló jelölőjű) szavak hibás felcserélést okozhatnak. Ilyen paronim pár: gondatlan, gondtalan; helység, helyiség.
A szó jelentése köré jelentésmező szerveződhet egy nyelvben. Például az asztal szó jelentésmezőjébe tartozik fölérendelve a bútor, mellérendelve a szék és a szekrény, alárendelve pedig a konyhaasztal, a dohányzóasztal.
