A finn volgai kor

Full text search

A finn volgai kor
A Kr. e. 2500–1500-ig állhatott fenn az ún. finn-volgai egység. Ebből először a cseremiszek ősei váltak ki, majd néhány száz évvel később a mordvinokéi. Ezzel magyarázható, hogy a mordvin szókincs és az alaktan jóval közelebb áll a balti finn nyelvekéhez, mint a cseremisz.
Ebben a korban a fő megélhetési forrást már az állattenyésztés és a földművelés jelenti. Idetartozó fogalmakat jelöl a fi. tiineh, cser. tüjü‡ ‘vemhes, hasas’; fi. huhmar, cser. šuar ‘famozsár (a gabonaszemek törésére)’; mord. E suvtne-, cser. šokt- ‘szitál’; fi. suurima, cser. šüraš ‘dara’.
A fi. jumala ‘isten’, cser. jumo ‘isten, ég’ etimológia egy magasabb rendű istenfogalom meglétére mutat.
E kor mássalhangzó-rendszerére erőteljes depalatalizáció jellemző, de ez nem teljesen egységesen és nem minden palatalizált mássalhangzót illetően ment végbe. Legerősebb volt a folyamat a balti finn nyelvekben, a lappban és a mordvinban viszont elég sok a kivétel.
Meglehetősen egységesen depalatalizálódott a szókezdő és a szóbelseji l, a δ‘ kivétel nélkül. Az n a lappban kivétel nélkül megmaradt, a mordvinban csak a szó belsejében.
A cseremiszek őseinek kiválása után jelentős változás ment végbe a finn-volgai csoport magánhangzórendszerében. A középső (o, e) és a felső (u, i) nyelvállású magánhangzók az első szótagban egyes esetekben megnyúltak, s így létrejött a rövid és a hosszú magánhangzók fonematikus ellentéte.
Az első szótagi hosszú magánhangzókat a balti finn nyelvek megőrizték, a lapp és a mordvin, azonban nem, de minőségileg más magánhangzó felel meg nekik ezekben a nyelvekben:
*o
fi. kota ‘kunyhó, kúpsátor’ ~ mord. kudofi. nuole- ‘nyal’ ~ mord. nola-
fi. ole- ‘lenni’ ~ mord. ule-fi. puoli ‘fél’ ~ mord. pola ‘házastárs’
A névragozás területén a finn-volgai korban megjelenik egy helynévképzői eredetű *-s, amely ugyanazt a funkciót kezdi betölteni, mint a fentebb tárgyalt -l elem. Az *-s-et később latívuszi funkcióban is használni kezdik. A szóban forgó *-s-szel alakult több finn-volgai helyjelölő esetrag, így a *-sna, *-snä lokatívuszrag: fi. -ssa, -ssä, lp. -sne, mord. E -se, -so, cser. -šte, -što, -štö (a cseremiszben az *sn hangkapcsolatból mindig št lesz); a *-sta, *-stä elatívuszrag: fi. -sta, -stä, mord. E -ste, -sto, cser. -šec, -šec (csak névmásokon fordul elő); végül a *-sen illatívuszrag: fi. -seen, lp. -san, cser. -šan (csak névmásokon).
A finn-volgai korszakban alakult ki az *-n genitívuszrag insztruktívuszi funkciója (vö. fi. jalan, cser. jol3n ‘gyalog’; fi. jalka, cser. jol ‘láb’).

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi