Regionális köznyelviségnek azt a táji színezetű,köznyelvi szerepet betöltő nyelvhasználatot nevezzük, amely a helyi nyelvjárások és a beszélt köznyelv között helyezkedik el, vagyis átmeneti alakulat, sajátos vonásai pedig elsősorban a kiejtés, kisebb mértékben az alaktan és a szókészlet terén jelentkeznek. Kialakulását tekintve – anyaországi körülmények között – a köznyelv és a nyelvjárások kölcsönhatásának, kiegyenlítődésének az eredménye, kisebbségi helyzetben viszont a különfejlődés is érvényesül.
A nyelvjárások mai helyzetének a felmérése, jellemzése szempontjából igen jelentősek azok a nyelvtudományi munkálatok, amelyek – ha közvetve is – sok szállal kötődnek a táji köznyelviség témaköréhez. A témakör elnevezésére korábban a regionális köznyelv, regionális köznyelvek műszót használták a kutatók, újabban viszont a regionális köznyelviség megjelölés szerepel gyakrabban. Az elnevezési bizonytalanság egy nagyon lényeges és még tisztázásra váró kérdést takar. Közelebbről: vajon a nyelvjárások és a köznyelv közötti úgynevezett nyelvhasználati sáv nyelvváltozatnak számít-e, mint ahogy a beszélt köznyelv vagy a nyelvjárások azok. Az átmenetiségből következően ugyanis a regionális köznyelviség mibenléte, normatív (szabályozó) jellege sokkal nehezebben tárható fel, mint akár a köznyelvé, akár a nyelvjárásoké.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.